Országgyűlési irományok, 1947. IV. kötet • 220-264., II-V. sz.

1947-257 • Törvényjavaslat a népnek a büntető igazságszolgáltatásban való részvételéről és a fellebbviteli egyszerűsítéséről

257. szám. 287 hátrányára. Az egyéves határidő megszabása nem teszi feleslegessé az elévülésre való utalást, mert vannak bűncselekmények, amelyeknek elévülési ideje egy évnél rövidebb (kihágások, időszaki lapban elkövetett bűncselekmények). A (3) bekezdés tehát kettős határidőt szab meg, amelyek közül bármelyiknek az eltelte már kizárja a vádlott hátrányára kiható határozat hozatalát. A másik biztosíték, amelyet a (») bekezdés tartalmaz, abban áll, hogy a vádlott hátrányára kihatással bíró határozat hozatala előtt a vádlottat meg kell hallgatni és ha nincs védője, védőt kell részére kirendelni. Ez a rendelkezés tehát kizárja annak lehetőségét, hogy a jogerősen felmentett vagy a törvényesnél enyhébben elbírált vádlott meghallgatása és kellő védelme nélkül,az ő hátrányára szolgáló határozat hozassék. Az említett kivételektől eltekintve fennmarad a Bp. 442. §-a utolsó bekezdésének az a szabálya, amely szerint a Kúriának a törvény megsértését kimondó határozata a felekre nézve nem bír hatállyal. Ennek ad kifejezést a § (*) bekezdése. A 84. §-hoz. Amint arra már ismételten reá mutattam, a javaslat elejti a felfolyamodás és a fellebezés, úgyszintén a perorvoslat el- és visszautasítása között jelenleg fennálló megkülönböztetést. Minthogy pedig a bűnvádi eljárásra vonatkozó számos jogszabály felfolyamodásról, illetőleg a perorvoslat visszautasításáról rendelkezik, ki kellett mondani, hogy ahelyett a jövőben a végzés ellen irányuló fellebbezést, illetőleg a perorvoslat elutasítását kell érteni. A 85. §-hoz. A kiadatási kérelmek elintézése körül szerzett tapasztalatok azt mutatják, hogy a Bp. 476. §-ában a kiadatási letartóztatás tartamára nézve megszabott határidő, amely bizonyos esetekben egy hónap, más esetekben hat hét és csak Európán kívüli országból eredő megkeresés esetén három hónap, számos ügyben túlrövidnek bizonyullt. Ezért a 85. § ezt a határidőt — tekintet nélkül a megkereső állam földrajzi fekvésére — egységesen három hónapban állapítja meg. A 86. §-hoz. A jelen § a bírói határozatok végrehajthatóságára vonatkozó törvényes rendelkezéseket hozza összhangba a javaslat újításaival. A 87. §-hoz. Ugyanez áll a 87. § (1) bekezdése tekintetében is. A Bp. 499. §-a értelmében a Kúriának véleményt kell nyilvánítania a halálbüntetést kimondó jogerős ítélet kegyelmi enyhítése tárgyában, mégpedig esetleg nem a semmisségi panasz elvetése alkalmával. Az utóbbi eshetőségre tekintettel ki kellett mondani, hogy a vélemény megalkotása ilyenkor is ülnökék közreműködésével történik, minthogy a legsúlyosabb természetű ügyek érdemére tartozó kérdésről van szó. A 88. §-hoz. A Bp. 518. §-a az utólagos összbüntetés meghatározása, illetőleg a büntetések utólagos egyesítése körül követendő eljárást szabályozza. Az e tárgyban hozott ítélet ellen irányuló perorvoslatra vonatkozó rendelkezéséket összhangba kell hozni a javaslat perorvoslati rendszerével; ennek a követelménynek tesz eleget a javaslat 88. §-a, amely egyben a Bp. 518. §-ának egy hiányát is orvosolja. A Bp. -518. §-ának kilencedik bekezdése értelmében ugyanis az ítélet) ellen csak a büntetés kiszabása miatt, továbbá egyes alaki semmisségi okok miatt lehet Semmisségi panasszal élni. Nem tartalmaz azonban rendelkezést az 518. § kilencedik bekezdése abban a kérdésben, van-e helye és milyen perorvoslatnak az összbüntetésbe foglalás (egyesítés) megtagadása miatt. Az e tárgyban keletkezett egyik felfogás szerint ilyenkor nem semmisségi panasznak, hanem csak felfelfolyamodásnak van helye, mert az összbüntetési (büntetés egyesítési) indítvány elutasítása végzéssel kell hogy történjék. A javaslat szerint azonban indokolatlan az indítvány teljes elutasítása esetében csupán felfolyamodást, annak részleges elutasításával egy tekintet alá eső határozat ellen pedig semmisségi panaszt engedni. Éppen ezért (2) bekezdésében kimondja a 88. §, hogy az