Országgyűlési irományok, 1947. IV. kötet • 220-264., II-V. sz.

1947-257 • Törvényjavaslat a népnek a büntető igazságszolgáltatásban való részvételéről és a fellebbviteli egyszerűsítéséről

257. szám. ' v 279 A § (3) bekezdésében említett nyolcnapos tárgyalási időköznek természetszerűleg mind a kifüggesztéshez, mind az értesítéshez viszonyítva meg kell lennie. A 61. §-hoz. Bűnvádi perrendtartásunk 410. és 411. §-a a védővel nem bíró vádlott védelméről a fellebbezés szakában közvédő útján gondoskodik. A heti ülésszakban tárgyalandó Összes ügyekben a védelem ellátására kijelölt közvédő szereplése azonban a tapasztalat szerint nem mutatkozott megfelelőnek. Nyilván ez indította az 1928: X. te. 34. §-át annak kimondására, hogy a közvédő meg nem jelenése nem akadályozza a fellebbezési tárgyalás megtartását. A most említett jogszabály tehát a vádlottnak a fellebbezési szakban kötelező védelmét nagymértékben elmosta. A javaslat álláspontja szerint kevéssé indokolható, hogy a Bp. máskép gondoskodik a vádlott védelméről a fellebbezési eljárás során, mint az elsőfokú tárgyaláson. De kevéssé kielégítő a Bp. 435. §-ának hetedik bekezdése is, amely szerint a Kúria, ha a semmisségi panasz elintézésével kapcsolatban az ügy körülményeinél fogva célszerűnek találja, hivatalból rendelhet védőt. A javaslat rendszerében ez a rendelkezés természetesen elesik, mert a javaslat csupán egyfokú perorvoslatot, fellebbezést ismer. Mindezekre figyelemmel a.javaslat 61. §-ának (1) bekezdése szerint a közvédői intézmény megszűnik és a fellebbezési bíróság a vádlott részére hivatalból rendel, tehát köteles rendelni védőt mindazokban az esetekben, amelyekben ez a Bp. 56. §-a szerint az elsőfokú tárgyalással kapcsolatban kötelező. A szabályozásnak ez a módja tehát biztosítja, hogy minden szükséges esetben védő álljon a fellebbezési tárgyaláson a vádlott rendelkezésére, megszünteti az indokolatlan különbséget az elsőfokú és a fellebbezési tárgyalás között, végül a gyakorlatilag célszerűtlen közvédői intézmény mellőzésével egyéni kirendelés útján gondoskodik a megfelelő védőről. A 61. § (2) bekezdése értelmében csak a kirendelt védőnek és ha az eljárás közvádra folyik, a közvádlónak az elmaradása akadályozza a tárgyalás megtartását. Természetesen nem lehet megtartani a fellebbezési tárgyalást annak a vádlottnak a távollétében sem, akinek közvetlen kihallgatását a fellebbezési bíróság a 60. § (2) bekezdése értelmében elrendelte, feltéve, hogy a kihallgatás szükségessége a tárgyaláson még fennáll. Más érdekelt távolmaradása ellenére is megtartható azonban a tárgyalás,'mert — amint arra a 60. §-szal kapcsolatban már utaltam — a javaslat nem kívánja a Bp. 413., 414. és 423. §-ainak, úgyszintén az 1897 : XXXIV. te. 23. > §-ának szabályait a maguk teljességében •átvenni. A 62. §-hoz. Hogy az az érdekelt, akit a tárgyalási határnapról értesíteni kell, illetőleg arra meg kell idézni, a tárgyaláson személyesen vagy meghatalmazott ügyvéd útján felszólalhat, önmagától értetődő és bővebb indokolást nem igénylő szabály. Eltérést jelent azonban az emiitett rendelkezés a Bp. 436. §-ának utolsó bekezdésétől, amely szerint a vádlott és a magánvádló a semmisségi panasz tárgyalásán a Kúria előtt személyesen nem emelhet szót, még pedig a gyakorlat értelmében akkor sem, ha gyakorló ügyvéd. Minthogy a javaslat hatálybalépése után a fellebbezésre vonatkozó rendelkezéseit a fellebbezés kúriai elintézése .esetére is alkalmazni kell: nyilvánvaló, hogy a jövőben az érdekelt személyesen is felszólalhat a Kúria előtt tartandó fellebbezési tárgyaláson. A 63. §-hoz. A Bp. 417. §-ával egyező, indokolást nem igénylő, inkább ügyviteli. természetű rendelkezést tartalmaz. A 64. §-hoz. A jelen § a fellebbezési tárgyalás lefolyását szabályozza. Előadóként a 49. §-szal kapcsolatban elmondottak értelmében ítélőbíró jár el. A Bp.