Országgyűlési irományok, 1947. IV. kötet • 220-264., II-V. sz.

1947-257 • Törvényjavaslat a népnek a büntető igazságszolgáltatásban való részvételéről és a fellebbviteli egyszerűsítéséről

257. szám. 265 , ' bekezdése alá tartozó esetekben rendszerint másodfokon, vagyis fellebbezési bíróságként határoz. A 19, §-hoz. Az 1946 : XIV. te. 2. §-a értelmében a vádirat ellen kifogásnak • soha sincs helye és a vádirat előzetes megvizsgálása az ítélethozatalra hivatott tanács hatáskörébe tartozik. A tanács ezt a tennivalóját tárgyaláson kívül teljesíti, abban tehát a javaslat 1. §-ához képest, különleges rendelkezés hiányában, az ülnökök nem vennének részt. Ugyanez áll az 1946 : XIV. te. 5. §-ának esetére is, amely a sajtóeljárásban a bizonyítás és ellenbizonyítás megengedésére vonatkozik. Minthogy azonban az 1946 : XIV. te. 2. és 5. §-aiban említett határozatok az eljárás érdemére vonatkoznak: a javaslat 19. §-a ezek meghozatalánál igénybe kívánja venni az ülnökök közreműködését. A 20. §-hoz. Az ítélőtanácsnak az 1946: XIV. te. 2. §-a értelmében hozott végzéseit a Bp. 271—272. és 273. §-ai értelmében az ítélőtábla vizsgálja felül. A javaslat 73. §-a értelmében azonban a törvényszéki büntetőtanács végzése ellen irányuló fellebbezés csak bizonyos esetekben kerül az ítélőtáblához elintézés végett, míg más esetekben a Kúria intézi azt el. Éppen ezért a javaslat 20. §-a kimondja, hogy a Bp. 271 —272. és 273. §-ainak alkalmazásában ítélőtábla helyett a fellebbezési bíróságot kell érteni, tehát vagy az ítélőtáblát vagy a Kúriát a szerint, hogy a fellebbezés elintézése a 73. § értelmében melyiknek a hatáskörébe tartozik. A 21, §-hoz. Bár a bűnvádi eljárás az anyagi igazság kiderítésére irányul és így abban olyan jogvesztő határidők megszabása, amelyek az anyagi igazság megállapítását meghiúsíthatják, elvileg nem lenne helyénvaló, a javaslat 21. §-a mégis kénytelen bizonyos határokat szabni a bűnvádi eljárás alá vont személy alaptalan bizonyítási indítványai számára. Tapasztalati tény, hogy a terheltek sokszor az eljárás késleltetése céljából csak az ügy későbbi szakában hivatkoznak olyan mentő bizonyítékokra, amelyeket már jóval korábban módjukban állt volna előterjeszteni. A kellő erélyt és céltudatosságot nélkülöző pervezetes mellett tehát előfordul, hogy a bíróság a terhelt bizonyítási indítványa következtében elnapolja a tárgyalást és annak folytatására új határnapot tűz ki, ami sokszor felesleges költség* gel és időveszteséggel jár. Holott ha a terhelt a szóbanlévő bizonyítékra kellő időben hivatkozott volna, a bíróságnak módjában állt volna annak beszerzéséről már a tárgyalás előtt gondoskodni és így az első tárgyalási határnapon meghoz. hattá volna érdemi határozatát. Nyilvánvaló továbbá, hogy az, akivel a terhére rótt bűncselekmény tényállását és jogi minősítését tartalmazó vádiratot (vádindítványt) közlik, rögtön tudja, milyen vád ellen kell védekeznie és milyen bizonyítékokra kell hivatkoznia ártatlanságának igazolása céljából. Elvileg meg lehet tehát kívánni a terhelttől, hogy bizonyítékait a vádirat (vádindítvány) kézbesítésétől számított nyolc nap alatt terjessze elő, mert ellenkező esetben a bíróság a később kért bizonyítás foganatosítását megtagadja. Ilyen értelemben rendelkezik a 21. § (2) bekezdése. Előfordulhatnak'azonban esetek, amikor csak a tárgyaláson derül ki, hogy a.vádlottnak — ártatlanságának igazolására vagy cselekményének enyhébb, elbírálása végett — további bizonyítást kell kérnie. Előfordulhat az is, hogy ez az eset* nem áll ugyan fenn, de a tárgyalást más oknál fogva amúgyis el kell napolni. Ilyenkor méltánytalan lenne és a bűnvádi*eljárás céljával is ellenkeznék a vádlott bizonyítási indítványának elutasítása abból az okból, hogy azt- a vádirat kézbesítését követő nyolc nap eltelte után terjesztette elő. E kivételes esetek megfelelő elintézéséről gondoskodik a 21. § (3) bekezdése. A 22, §-hoz, A Bp. rendszerében a törvényszék Ítéletét főtárgyalás alapján hozza meg. A »főtárgyalás« elnevezés indokolt, volt mindaddig, amig az érdemi határozathozatal alapjául szolgáló főtárgyalást megelőzte a vádtanácsnak a vádirat pnszágigyűlésii iroaniány. 1947—1?51. IV. iktitçt, 34