Országgyűlési irományok, 1947. IV. kötet • 220-264., II-V. sz.

1947-257 • Törvényjavaslat a népnek a büntető igazságszolgáltatásban való részvételéről és a fellebbviteli egyszerűsítéséről

257. szám. 247 9. az ítélet a vád tárgyán túlterjed vagy a vád tárgyát nem meríti ki; 10. a bíróság az ügy érdemi elbírálásához szükséges bizonyítás foganatosítását — egészben vagy részben — törvényellenesen megtagadta, 11. a bíróság az 1—10. pontok esetén kívül eljárási jogszabályt sértett meg, kivéve, ha a jogszabálysértés az ítéletre nem volt kihatással. (2) Az (1) bekezdés 1—5., 7. és 8. pontjában foglalt körülményeket a fellebbezési bíróság hivatalból, tehát akkor is figyelembe veszi, ha azok alapján senki sem élt fellebbezéssel. Ugyanez áll a 9. pont esetére is, amennyiben az ítélet a vád tárgyán tiílterjed. (3) A fellebbezési bíróság az ítélettel együtt hatályon kívül helyezi a fellebbezésben panaszolt, illetőleg hivatalból figyelembe vett körülményt követő eljárást is és a) az (1) bekezdés 8. pontja alá tartozó esetben az eljárást megszünteti; b) egyébként pedig az első fokon eljárt bíróságot újabb eljárásra utasítja vagy az újabb eljárással a fellebbezési bíróság területén levő más — hasonló fokú — bíróságot bíz meg. (4) Ha az ítélet több vádlottról rendelkezik és a fellebbezésben panaszolt, illetőleg hivatalból figyelembe vett körülmény nem valamennyire nézve áll fenn — amennyiben a különválasztás lehetséges — a fellebbezési bíróság az ítéletet csak megfelelő részében helyezi hatályon kívül. (5) Ha a fellebbezési bíróság az (1) bekezdés alkalmazása során, illetőleg hivatalból a 6., 7., 9., 10. vagy 11. * pontban megjelölt eljárási körülményt észlel, de az ügyet érdemben elbírálhatónak találja, az ügyet a (3) bekezdésben említett intézkedés alkalmazása helyett fellebbezési tárgyalásra utasítja. 57. §. (1) Az 52. § 7. pontja esetében a fellebbezési bíróság az alaptalanul indítványozott bizonyítás mellőzése, ' illetőleg a szükséges bizonyítás elrendelése mellett az ügyet fellebbezési tárgyalásra utasítja és az utóbbi esetben afelől is határoz, hogy a bizonyítás a fellebbezési tárgyaláson közvetlenül vétessék-e fel vagy azt megelőzőleg saját kiküldött ítélőbírája útján, illetőleg az elsőfokon eljárt vagy más elsőfokú bíróságnak ezzel megbízott ítélőbírája útján haladéktalanul foganat osíttassék. (2) Az (1) bekezdés alapján elrendelt bizonyítást nem foganatosíthatja az elsőfokon eljárt bíróságnak az a tagja, aki az ítélet hozatalában résztvett. • 58. §. (1) Ha az 57. § alapján elrendelt bizonyítás keretében tanút vagy szakértőt kellkihallgatni, illetőleg szemlét kell tartani, a kiküldött (megbízott) ítélőbíró a bizonyítás felvételére határnapot tűz és arra a feleket megidézi. A szabályszerűen megidézett fél elmaradása a bizonyítás felvételét nem akadályozza. (2) A bizonyítás felvétele az illető bírói cselekményre megállapított szabályok szerint történik. Tanút vagy szakértőt úgy kell kihallgatni, mint a tárgyaláson. (3) A kihallgatott megesketése tárgyában a megjelent felek meghallgatása után a kiküldött (megbízott) ítélőbíró határoz. A megesketést csak a Bp. 221., 222. és 229. faiban meghatározott okból lehet mellőzni. (4) A bizonyítás foganatosítása után akiküldött (megbízott) ítélőbíró az eljárásról felvett iratokat — a szükséghez képest jelentés tétele mellett — bemutatja a fellebbezési bíróságnál^. 59. §. Ha a fellebbezés az előző §-ok értelmében tanácsülésben nem intézhető el vagy azt tanácsülésben tárgyalásra utasítják, a 36. § rendelkezései értelmében alakított fellebbezési tanács előtt tárgyalást kell tartani. 60. §. (1) A tárgyalás határnapjáról a feleket, továbbá azokat, akik fellebbezéssel éltek, úgyszintén ezek ellenfeleit, végül a védőt értesíteni kell. A vádhatóság értesítése meghívással, a többi érdekelté pedig ajánlott levélben történik ; az a körülmény, hogy a levél nem érkezett a címzetthez, a tárgyalás meg_