Országgyűlési irományok, 1947. IV. kötet • 220-264., II-V. sz.

1947-230 • Törvényjavaslat az iparostanulókról és kereskedőtanulókról

230. szám. Ill À 19. § a tanulóidő tartamát a jelenlegivel szemben csökkenti, aminek indoka egyfelől az, hogy magasabb képzettségű, tehát könnyebben tanuló tanulók lesznek, másfelől az, hogy a javaslat egyéb rendelkezései a tanulóidő jobb felhasználását biztosítják és így a tanulókat a segédvizsgárá rövidebb idő alatt elő lehet készíteni a (II. Itn. 36. §). A 20—25. „££-ok a munkáltató kötelességeit részletezik. Ezek közül újításként ki kell emelni, hogy a munkáltatónak a tanuló demokratikus fejlődését elő kell segítenie ; pontosabb fogalmazásban tiltja a törvény a tanulónak tanulmányaival össze nem függő munkával való foglalkoztatását ; kifejezetten eltiltja, hogy a munkáltató a tanuló oktatásáért díjat kössön ki, vagy fogadjon el s kötelezi a munkáltatót hogy a tanulót segédlevele megszerzése után hat hónapon át segédi (szakmunkási) minőségben foglalkoztassa s ezáltal időt adjon neki megfelelő elhelyezkedés keresésére : ez utóbbi kötelezettség alól a munkaerőgazdálkodási ha óság felmentést adhat. Ily felmentésre olyan esetekben kerülhet sor, amikor e kötelezettség teljesítése a munkáltatóra nézve rendkívül méltánytalan vagy annak teljesítését a volt tanuló méltánylást érdemlő érdeke sem kívánja. (Itn. 85. § 7/c. p. 92-95. § és II. Itn. 3.680/1945. M. E. és 52.100/1945. Ip. M. sz. r.) A 26. § a tanuló kötelességeit sorolja fel. (Itn. 95. §) A 27. § a műhelyi képzés ellenőrzésének megkönnyítése céljából kötelezi a tanulót, hogy kikép ési naplót vezessen, A 28. §-nak az a rendelkezése, hogy az illetékes miniszter a tanulónak műhelyi kiképzése tekintetében oktatási tervet állapíthat meg s annak alkalmazását kötelezővé teheti, ugyancsak a műhelyi képzés színvonalának emelését célozza. A 29. § a tanuló munkaidejét — kollektív szerződés eltérő rendelkezésének hiányában — napi 8 órában állapítja meg s utal arra, hogy a tanuló védelme tekintetében is alkalmazni kell az általános munkásvédelmi szabályokat. (It. 64. §) A 30. § egyfelől a tanulóképzés alaposságának biztosítása érdekében a foglalkoztatható tanulók számának korlátozására, másfelől a szakmunkás-utánpótlás biztosítása érdekében a munkáltatóknak tanulótartásra való kötelezésére ad lehetőséget. (Itn. 83. §) V. FEJEZET. A tanulóviszony megszűnése. A 31—36. $-okban a jelenleg fennálló szabályoktól lényeges eltérést jelent az a körülmény, hogy a §-ok a munkáltató önálló tanú ló viszonyfelbontási jogát a jelenleginél szűkebb körre szorítják. (Itn. 96 — 101. §) A «37. § a tanuló viszony időelőtti megszűnésével kapcsolatban felmerülő kérdéseket szabályozza. Itt külön ki kell emelni, hogy a javaslat nemcsak azt a tanulót részesíti előnyben, akinek tanulóidejéből egyötöd részénél kevesebb maradt kitöltetlenül, hanem — a tanuló érdekének fokozottabb védelme céljából — azt a tanulót is, akitíek tanulóidejéből egynegyedrész vagy ennél kevesebb maradt kitöltetlenül. Ki kell emelni továbbá azt is, hogy a javaslat, a kereskedőtanulóknak egyik szakmáról a másikra időveszteség nélkül való áttérését — ellentétben az iparostanulókra vonatkozó rendelkezéssel — lehetővé teszi, ennek az eltérésnek indoka egyrészt a kereskedelmi szakmákhoz szükséges ismeretek jelentős részének (eladói készség, a vevőkkel való bánásmód, üzletvitel) azonossága, másrészt az, hogy a kereskedő tanulók képzése nagyobbrészt áruházakban fog történni, ahol