Országgyűlési irományok, 1947. III. kötet • 159-219. sz.

1947-177 • Törvényjavaslat a büntetőtörvények egyes fogyatékosságainak megszüntetéséről és pótlásáról

90 177. szám. A 29. §-hoz. A Btk. előmunkálataiból ma már nem lehet bizonyossággal megállapítani, vájjon a Btk. 350. §-ában szereplő »jogtalanul« szó szándékosan vagy véletlenül került-e az említett § végleges szövegébe. A §-ban szereplő »jogtalanul« módhatározó mindenesetre arra indította a bírói gyakorlatot, hogy a zsarolás körét messze túlterjessze azon a fogalmon, amely az egészséges jogi közmeggyőződésben zsarolásként él. Bíróságaink ugyanis a Étk. 350. §-ának szövegére támaszkodva zsarolást állapítanak meg abban az esetben is, ha a tettes őt valóban megillető, tehát tárgyilag jogos haszonra törekedett, de evégből olyan eszközhöz folyamodott, amelyeknek igénybevételére a célbavett haszon megszerzése végett nem volt jogosult. Az állandó bírói gyakorlat ehhez képest zsarolásnak kénytelen bélyegezni olyan cselekményeket is, amelyek jogos igényt meg nem engedett módon érvényesítenek. A Btk. 350. §-ának szövegét követő bírói felfogás több tekintetben is kifogásolható. Kifogás alá esik, hogy a törvénynek pontosan megfelelő ez a gyakorlat távol áll a való élet józan felfogásától, a tárgyilag jogos haszonra meg nem engedett eszközökkel törekvő személyre pedig méltánytalan következményekkel jár az a körülmény, hogy a köztudatban megbélyegzőnek tekintett bűncselekmény miatt ítélik el, erkölcsi bizonyítványában zsarolóként szerepel, holott egészen más természetű az a cselekmény, amelyet elkövetett. Erre való figyelemmel a javaslat 29. §-a a Btk. 350.. §-ának megfelelő módosításával azt az álláspontot igyekszik érvényesíteni, hogy zsarolásként csak az a cselekmény esik büntetés alá, amely tárgyilag is jogtalan vagyoni haszon szerzésére irányul. Ha azonban tárgyilag jogos igény érvényesítése történik meg nem engedett eszközökkel, ebben az esetben nem zsarolással, hanem egy a közvélemény megítélésében is jóval enyhébb és kevésbbé megbélyegző cselekménnyel: tiltott önbíráskodással állunk szemben, amelynek tényálladékát a 31. § tartalmazza. Más szóval: a javaslat 29. §-ának szövegezése szűkebbre vonja a zsarolás fogalmi körét és azt a természetüknél fogva zsaroló jellegű cselekmények számára tartja fenn. Az ilyen értelemben vett zsarolás büntetését viszont a § megszigorítja, amenynyiben speciális minimumot, hat hónapi fogházat is állít fel. A 30. §-hoz

1 Büntetőtörvénykönyvünk 350. §-a szerint a zsarolás szabályként vétség és csak a 353. §-ban említett két esetben emelkedik bűntett súlyára.. Ezeket a minősítő körülményeket a jelen § egy továbbival egészíti ki, amennyiben bűntetté minősíti a sértett tervszerű tönkretételére irányuló zsarolást. Nyilvánvaló ugyanis, hogy aki a zsarolás bűncselekményét ugyanannak a személynek sérelmére folytatólagosan követi el, az anyagi romlásba és a lelki összeroppanásba kergetheti áldozatát, cselekményét tehát súlyosabban kell minősíteni. A 31. §-hoz. , A 29. §-nál mondottak értelmében a zsarolás fogalmi köréből ki kellett emelni azokat a cselekményeket, amelyekkel a sértett meg nem engedett módon törekedett jogos vagy jogosnak vélt vagyoni igény érvényesítésére. Ez a jogtalan önbíráskodás vétsége, amelynek tényállását a jelen § határozza meg. Figyelemmel arra, hogy a jogtalan önbíráskodás természeténél fogva a sértett belső reakcióján múlik, vájjon a cselekményt sérelmesnek érzi-e, a § (3) bekezdése a jogtalan önbíráskodást magánindítványra üldözendőnek nyilvánítja. A § (4) bekezdése viszont kizárja a büntethetőség köréből azt az esetet, amelyben az erőszak alkalmazása