Országgyűlési irományok, 1947. III. kötet • 159-219. sz.

1947-177 • Törvényjavaslat a büntetőtörvények egyes fogyatékosságainak megszüntetéséről és pótlásáról

177. szám. 81 egyéb eszközöket, pl. a kést, a dorongot, a lőcsöt is. Nyilvánvaló azonban, hogy az ilyen tágabb büntetőjogi értelemben vett fegyverektől lényegesen eltérő megítélést igényel a lőfegyver. Aki büntettet vagy vétséget lőfegyver alkalmazásával vagy azzal fenyegetve követ el, az ellenállás lenyügözésére sokkal alkalmasabb magatartást tanúsít, mint aki pl. dorongot vagy vasvillát használ. A lőfegyver a a védekezést úgyszólván lehetetlenné teszi, lőfegyverrel ellátott egy vagy több egyén az emberek nagyobb csoportját is megfoszthatja a védekezés lehetőségétől és ami a legfontosabb : a lőfegyver a sértett menekülését is megakadályozhatja. Mindezek a szempontok arra indítanak, hogy bűntettnek vagy vétségnek lőfegyver alkalmazásával vagy azzal való fenyegetéssel kapcsolatos elkövetése általános minősítő körülményként iktattassék a törvénybe, úgy, amint azt az 1924 : XV. te. 1. §-a a robbanóanyag vagy robbantószer felhasználásával elkövetett bűntett vagy vétség tekintetében már megtette. A javaslat 15. §-ában megszabott tíz évig terjedhető fegyházbüntetés kizárja hat hónapi börtönt meg nem haladó szabadságvesztésbüntetés kiszabását ; ez pedig abban leli indokát, hogy enyhébb büntetés alkalmazása a gengszterizmus jellemző vonásait magán viselő szóbanforgó bűncselekmény ellenében nem elégítené ki a társadalom védelmének igényeit. IV. FEJEZET. A hamis tanuzásra, a hamis vádra és a hatóság előtti rágalmazásra vonatkozó rendelkezések. A 16. §-hoz. A Btk. lényeges hibái közé tartozik, hogy a hamis tanuzás csak abban az esetben büntetendő, ha a vallomást stb. esküvel is megerősítették, a bírói gyakorlat értelmében pedig az esküvel meg nem erősített hamis vallomás stb. a hamis tanuzás kísérleteként sem esik büntetés alá. Ámde nyilvánvaló, hogy az esküvel meg nem erősített hamis tanúvallomás vagy nyilatkozat is súlyos támadás az igazságszolgáltatás ellen és éppúgy sértheti a közérdeket vagy az ügyben érvényesülő magánérdeket, mint ha a vallomást stb. esküvel erősítették volna meg. Mind a bűnvádi, mind pedig a polgári törvénykezési jogban a szabad bizonyítás rendszere és a bizonyítékok szabad mérlegelésének elve uralkodik, ez pedig lehetővé teszi az esküvel meg nem erősített nyilatkozatnak is bizonyító eszközként való felhasználását, sőt esetleg döntő bizonyítékként való értékelését. Az elkövető bűnössége szempontjából rendszerint közömbös, vájjon tett-e esküt vagy sem, mert sokszor az eljáró bíróságon, illetőleg hatóságon vagy az ügyben szereplő feleken múlik, tehát az elkövető .akaratától teljesen független, hogy vallomására megesketik-e vagy sem. Ezekre a meggondolásokra figyelemmel a javaslat 16. §-ának (i) bekezdése kimondja, hogy a hamis tanuzás megállapításának akkor is helye van, ha a kihallgatott személy vallomását esküvel nem erősítette meg. A § alkalmazási köre kiterjed a hamis tanuzás valamennyi esetére, de természetszerűleg nem terjed ki a Btk. 219. §-ában meghatározott, a polgári törvénykezési jog újabb alakulására tekintettel jelentőségét majdnem elvesztett hamis eskü bűncselekményére. A Btk. 213. §-a hamis tanuzás miatt csak azt bünteti, aki bűnvádi ügyben a bíróság előtt tesz lényeges körülményre vonatkozóan hamis vallomást. A Btk-nek ez az álláspontja szükségszerű következménye annak a tételnek, hogy csupán az esküvel megerősített hamis tanúvallomás büntetendő. Minthogy ugyanis a Országgyűlési iromány. 1947—1951. III. kötet. 11