Országgyűlési irományok, 1947. III. kötet • 159-219. sz.

1947-177 • Törvényjavaslat a büntetőtörvények egyes fogyatékosságainak megszüntetéséről és pótlásáról

4 177. »szám. 79 elvégzésében nagyobb mértékű korlátozás alá esik, a 9. § a teljeskorú terhelt törvényes képviselőjét is feljogosítja perorvoslat érvényesítésére, egyben pedig kimondja, hogy a törvényes képviselő és a házastárs perorvoslati jogát a terhelt kifejezett kívánsága ellenére is gyakorolhatja. Az utóbbi intézkedés abban leli magyarázatát, hogy elmebetegnek jogilag számbajöhető akarata nincs. Hasonló megfontolásokon nyugszik a 9. §-nak az a rendelkezése, amely a másodfokú ítélet ellen a biztonsági őrizetbe helyezés kérdésében minden esetben semmiségi panaszt enged. A 10. §-hoz. A 4. § értelmében a biztonsági őrizetbe helyezett ügyét a bíróság évenkint megvizsgálja és dönt az elbocsátás, illetve a további biztonsági őrizetbe helyezés kérdésében. Ezt az eljárást szabályozza a javaslat 10. §-a, amely kötelezővé teszi a közvádlónak és a védőnek meghallgatásán felül a biztonsági őrizetbe helyezett felett elmeorvosi felügyeletet gyakorló személy meghallgatását is. Sőt az eljárás súlypontja éppen az utóbbiban rejlik, mert nyilvánvaló, hogy az az elmeorvos, aki a biztonsági őrizet alatt az elmebeteg felett orvosi felügyeletet gyakorolt, a leghivatottabb a vélemény nyilvántartásra abban a kérdésben, vájjon a közveszélyes állapot még fennáll vagy pedig már megszünt-e. Maga a biztonsági őrizetbe helyezett személy nem feltétlenül, hanem csak abban az esetben hallgatandó meg, ha elmebeli állapota ezt célravezetővé teszi. A határozat már nem a vád érdemére vonatkozván, nem ítélet, hanem végzés alakjában hozandó meg. Abban a kérdésben, vájjon az intézetből elbocsátott személy a felügyeletére vonatkozó kikötések megszegése címén az intézetbe visszaszállítandó-e (4. § (2) bek.), az elmeorvosi felügyeletet gyakorló személy meghallgatása nem szükséges, éppen ezért a 10. § utolsó mondata azt mellőzendőnek rendeli. A 11. \-~hoz

. A biztonsági őrizetbe helyezés alapja a bűntett vagy vétség elkövetőjének elmebetegsége, amely a beszámítást kizárja. Az elmeorvosi tudomány mai fejlettsége mellett is megeshetik, hogy a biztonsági őrizet tartama alatt végrehajtott megfigyelés és ellenőrzés rácáfol arra az elmeorvosi véleményre, amely a biztonsági őrizetbe helyezését megelőzően — kevésbbé szoros felügyelet mellett és rövidebb vizsgálat eredményekép — az elmebetegséget megállapította. Számolva ezzel a lehetőséggel, a 10. § a rendes újrafelvételi eljárás mellőzésével lehetővé teszi a bűnvádi eljárás folytatását olyan új tény vagy bizonyíték alapján, amelyből kitűnik, hogy a biztonsági őrizetbe helyezés eredeti elrendelése (tehát nem annak meghosszabbítása) tévesen történt. Ennek indítványozása mind a vádnak, mind a védelemnek érdekében állhat, éppen ezért a 11, § egyfelől a közvádlót, másfelől a biztonsági őrizetbe helyezett személyt, védőjét, törvényes képviselőjét és házastársát feljogosítja az indítvány előterjesztésére. A köz vádló azonban — összhangban a Bp. 449. §-ával — csak az elévülési idő eltelte előtt terjesztheti elő az indítványt. A § céljából következik a (3) bekezdésben foglalt az a rendelkezés, amely szerint a bíróság — ha az indítványt alaposnak találja — a biztonsági őrizetbe helyezést kimondó határozatot hatályon* kívül helyezi és a bűnvádi eljárás folytatását rendeli el. A határozatot —• a Bp. 455. és 456. §-ában foglaltakhoz hasonlóan —• végzés alakjában, tárgyaláson kell meghozni. A 12. §-hoz. A biztonsági őrizet nem szabadságvesztésbüntetés ugyan, az abból megszökött egyén kézrekerítése szempontjából azonban egy tekintet alá kell vonni