Országgyűlési irományok, 1947. III. kötet • 159-219. sz.

1947-184 • Törvényjavaslat a kiváltságos haszonvételi jogok megszüntetéséről

184. szám. 151 A rendelkezésemre álló adatok szerint az országban a jelenlegi összes vásárjogosultak száma 780 ; ebből ném község (város) 123. Ezeknek a nem valamely községet (várost) megillető, a mai jogrendszerbe be nem illeszthető vásártartási jogoknak, mint régi feudális jellegű csöke vény éknek a megszűntetéséért — különösen a magánszemélyek tulajdonában lévő, illetőleg magánérdekeket szolgáló vásártartási jogok esetében — ma, amikor a hasonló jellegű, királyi kisebb haszonvételen alapuló többi jogok nagyrésze már régen megszűnt, kárpótlást adni nem lehet. A szóbanforgó közérdekű jogok említett gyakorlói köszönettel tartoznak azért, hogy a közösséget megillető jogokat saját javukra egészen mostanáig gyakorolhatták. A vásártartási joggal rendelkező közcélú intézmények kártalanítása helyett pedig fennáll annak a lehetősége, hogy — amennyiben az szükségesnek mutatkozik — segélyezésükről az állam a költségvetés keretében gondoskodjék. II. A közutakról és vámokról szóló 1890 : I. törvénycikk II. fejezete a közutakon és a közforgalomra szolgáló kompokon (réveken), hidakon és hajóhidakon szedhető vámok tekintetében a vámszedési jognak kétféle jogcímen való gyakorlását ismeri. Az egyik jogcím a közlekedésügyi miniszter engedélye, a másik pedig az 1890 : I. törvénycikk életbelépte előtt ténylegesen gyakorolt és királyi kiváltságlevélen alapuló vámszedési jog. A királyi kiváltságlevélen alapuló vámszedési jogot az említett törvény 92. §-a értelmében igazoltnak lehetett kimondani s a törvény e jog tulajdonosainak joguk gyakorlása körében kivételes elbánást biztosított. Míg a miniszteri engedélyen alapuló komp-, (rév-), híd-, hajóhíd- és vámszedési jogok személyhez kötöttek és határozott időre szólnak, amelynek elteltével illetőleg az engedélyes halálával megszűnnek, addig a királyi kiváltságlevélen alapuló vámszedési jog magánjogi (vagyonjogi) természetű és így általában adásvétel, öröklés stb. tárgya, bár az 1890 : I. törvénycikk e tekintetben bizonyos korlátozásokat állított fel és ennek következtében a jogosítványok magánjogi jellege bizonyos fokig közigazgatási jogi jelleggel kombinálódott. A királyi kiváltságlevélen alapuló vámszedési jog tulajdonosai számára kivételes elbánást biztosít az 1890 : I. törvénycikk abban a tekintetben is, hogy 7-5 km távolságon belül azonos vagy hasonló berendezés csak a jogosult beleegyezésével, ennek hiányában a részére nyújtandó teljes kártalanítás mellett volt létesíthető. Ez a kivételes elbánás a forgalom igényeinek megfelelő kielégítését, újabb — esetleg megfelelőbb — berendezések létesítését megakadályozta, amennyiben pedig egyes esetekben új létesítmények feltétlenül szükségessé váltak, a régi jogosult részére nyújtandó kártérítés révén az államkincstárra tetemes anyagi teher hárult. A királyi kiváltságlevélen alapuló komp-, (rév-), híd-, hajóhíd- s ezekkel kapcsolatos vámszedési jogok adományozása annak idején a nagybirtokrendszernek volt a folyománya és jelentőségük is inkább csak helyi volt. A nagybirtokrendszer felszámolása folytán azonban e jogok gyakorlásának korábban csupán helyi és a földesúr személyéhez kötött jelentősége megszűnt és széles réteg megélhetési forrásává vált. A jogok tulajdonosai jogukat az esetek túlnyomó részében nem személyesen gyakorolták, hanem bérleti, haszonbérleti úton hasznosították és így számukra e jogok gyakorlása semmivel sem indokolható önálló jövedelemforrást képezett minden személyes tevékenység nélkül, csupán az eredeti adományozás tényéből fölyóan. E jogok ilyen kiváltságszerű gyakorlása akadálya volt és akadálya ma is annak, hogy hivatásszerűen ezzel foglalkozó személyek megfelelő engedélyhez jussanak és ezáltal családjuknak jobb megélhetését biztosítsák. Az előrebocsátottak alapján nyilvánvaló, hogy a vámszedési jogok eddigi rendszeré-