Országgyűlési irományok, 1947. II. kötet • 95-158. sz.

1947-96 • Törvényjavaslat az 1947/48. évi állami költségvetésről

96. szám. 87 A 8. §-ban foglalt rendelkezések szorosan összefüggnek a költségvetési év kezdetének 1947. év augusztus 1. napjában, illetőleg a költségvetési év végének 1948. évi július hó 31. napjában való megállapításával s kimondják, hogy a költségvetési évre vonatkozó pénzkezelési kimutatásokat meddig kell a Legfőbb Állami Számvevőszék részére megküldeni," illetőleg hogy a Legfőbb Állami Számvevőszék elnöke az 1947/48. költségvetési évre vonatkozó zárszámadást mikor köteles a minisztertanáccsal közölni. A 9. §-hoz .Az állami, valamint az állam igazgatása és kezelése alatt álló alapok pénzkezelése tekintetében a jelenlegi jogszabályok nem tartalmaznak korlátozást abban az irányban, hogy az alapok költségvetési előirányzatuknak megfelelően kötelesek gazdálkodni. Ennek következtében az alapok költségvetési előirányzatának komolysága hiányzik, szükség van tehát ennek a visszásságnak megszüntetése érdekében az alapokat is arra kötelezni, hogy az előirányzatuknak megfelelően gazdálkodjanak, ami egyben azt is jelenti, hogy az egyes rovatok között hitelátruházásnak, túlkiadás vagy előirányzat nélküli kiadás teljesítésének s az esetleges többletbevétel felhasználásának csak, a pénzügyminiszter előzetes állásfoglalása után; a minisztertanács engedélye alapján van helye. A 10. §-hoz. A Legfőbb Állami Számvevőszék által félévenkint előterjesztett ú. n. hiteleltérési jelentéseknek az volt a céljuk, hogy a hiteleltérésekről (túikiadásokról és előirányzatnélküli kiadásokról), valamint a hitelátruházásokról az országgyűlés már az évi zárszámadások tárgyalása előtt tudomást szerezzen. A költségvetési év első feléről készült jelentéseknek gyakorlati értékét azonban lerontotta az a körülmény, hogy ezekben a félévi kezelés az egész évi hitellel került szembeállításra s így azokban az országgyűlést közelebbről érdeklő számottevő eltérések alig fordultak elő. A második félévi jelentések előterjesztése pedig nem sokkal előzte meg a zárszámadást s emellett nem foglalták magukban a számadó hivatalok által saját hatáskörükben foganatosított kiadások és bevételek, valamint az év végén a számadások rendezésével kapcsolatos könyvileges átvezetések legnagyobb részét sem, úgyhogy az évi zárszámadások eredményétől eltérő adatokat tartalmazó ezek à jelentések a költségvetési év kezeléséről hű képet nem adhattak. A tapasztalat szerint a megszüntetni kívánt ezek a hit eleit érési jelentések az országgyűlésben sem keltettek soha különösebb érdeklődést, mert a kormány gazdálkodásának parlamenti bírálatara az évi zárszámadások —- a bennük foglalt mindenre kiterjedő és áttekinTnető adatközlés folytán — természetesen sokkal megfelelőbbeknek bizonyultak. Éppen ezért a hit eleit érési jelentések az állandósult gyakorlat szerint a vonatkozó évi zárszámadásokkal „együtt kerültek csak alkotmányos tárgyalásra. Mindezek alapján indokolt, hogy a gyakorlatilag értéktelen hiteleltérési jelentések elkészítése és előterjesztése alól a Legfőbb Állami Számvevőszék mentesitt essék. A 11. §-hoz. Az (i) bekezdés az 1920 : XXVIII. te. 7. §-ának helyébe lép, nagyobbrészben a hatályon kívül helyezendő rendelkezéssel azonos rendelkezéseket tartalmaz. A (2) bekezdés szerint a minisztertanács a pót- és rendkívüli hitel engedé-^ lyezését az érdekelt tárca költségvetési hitelének keretebien elérendő megtakarítástól tehető függővé. Ennek a rendelkezésnek felvételét indokolja az a körülmény, hogy a tárcák igen sok pót- és rendkívüli hitel iránti igényt terjesztenek elő. Ezeknek az igényeknek teljes egészében kielégítése az államháztartás egyensúlyát is veszélyeztetheti. Indokolt ezért korlátot állítani, illetőleg lehetőséget biztosítani arra, \