Országgyűlési irományok, 1947. II. kötet • 95-158. sz.

1947-126 • Törvényjavaslat a Magyar Nemzeti Bank létesítéséről és szabadalmáról szóló 1924:V. törvénycikk kiegészítéséről és módosításáról

284 126. -szám. Ugyancsak a Bank államosítása folytán szükségessé vált, hogy a számvizsgálókat a kormány nevezze ki, akiket a múltban e tisztségre a közgyűlés választott meg soraiból. Az erre vonatkozó eljárást, továbbá a számvizsgálók feladatkörét, munkásságuk ellenértékeképpen tiszteletdíj megállapítását a 28. cikk tartalmazza. Az V. fejezet 30—32. cikkeiben szabályozza a Bank viszonyát a kormányhoz. A 30. cikk szerint a kormány a pénzügyminiszter útján őrködik afelett, hogy a Bank a törvényeknek és alapszabályoknak megfelelően járjon el és a pénzügyminiszter e feladatkörét képviselője útján is gyakorolhatja. Ez a rendelkezés lépett a múltban érvényben volt kormánybiztosi tisztség helyébe. A kormánybiztosi intézmény fenntartása feleslegessé vált annak következtében, hogy a Bank legfőbb szervének, a főtanácsnak a tagjait a kormány nevezi ki^s azokat a kormány bármikor el is mozdíthatja. Az állam részére történő hitelezésre vonatkozó tilalmakat a 31. cikk foglalja magában. Eszerint az állam, a törvényhatóságok, a városok és községek a Bank eszközeit egyáltalában nem, tehát sem közvetve, sem közvetlenül nem vehetik igénybe anélkül, hogy ugyanakkor a felvett bankjegyek ellenértékét aranyban vagy devizában ne szolgáltatnák. A régi alapszabályoknak az a rendelkezése, mely szerint a meg nem engedett állami hiteligénybevétel esetén a főtanács vagy annak valamely tagja a Közigazgatási Bírósághoz fordulhat panasszal, elmaradt, mert ilyen rendelkezésnek fenntartása indokolatlan volna akkor, amikor a főtanács tagjait a koxmány nevezi ki, s őket bármikor vissza is hívhatja. Az állam részére történő hitelezési tilalom alól továbbra is megmaradt az a kivétel, amely szerint a Bank az' állam forgószükségletének fedezésére folyószámlát nyithat, amelyet az állam évenként március hó 1. napjától kezdve 150 millió forint (a korábbi alapszabályok szerint 30 millió pengő) erejéig igénybe vehet, azonban az ilymódon igénybevett összeget az állam ugyanazon évben legkésőbb november 30. napjáig köteles a folyószámlára visszafizetni és a hitelkeret felett a következő év március havának 1. napjáig nem rendelkezhetik. A 32. cikk is hangsúlyozza, hogy a cikkben említett ügyleteken kívül a Bank az állammal más, alapszabályszerű ügyletet csak úgy köthet, ha az az állam részére kölcsön- vagy hitelnyújtást nem jelent. A VI. fejezet 33—41. cikkeiben a Bank ügyleteit szabályozó határozatok foglaltatnak. - Az ügyletek közelebbi feltételeit a 33. cikkben foglalt rendelkezés szerint a főtanács által jóváhagyandó általános üzleti határozatok állapítják meg. A Bank által köthető ügyletek felsorolása (33. cikk) lényegében megegyezik a korábbi alapszabályok megfelelő cikkében foglalt felsorolással, azzal á kiegészítéssel, hogy a főtanács külön határozata alapján a Bank a felsoroltakon kívül más, bankszerű ügyleteket is köthet, lebonyolíthat, vagy közvetíthet. Üj továbbá a 33. cikk h) pontjában foglalt az a rendelkezés, amely szerint a Bank a külfölddel való fizetési forgalom lebonyolításával kapcsolatosan hiteleket nyújthat és vehet igénybe, továbbá kezességet vállalhat. A 34. cikk kimondja, hogy a leszámítási üzletág keretében a Bank elsősorban kereskedelmi ügyletből származó, 3 hónapnál nem hosszabb lejáratú, belföldi pénzértékre szóló és belföldön fizetendő váltókat számít le ; 3 hónapnál hosszabb lejáratú váltók csak a főtanács által időről-időre megállapítandó keretben számithatók le és az ekként leszámított váltók és a 36. cikk alapján leszámított egyéb értékpapírok együttes névértéke nem haladhatja meg a Bank mindenkori váltótárcájának-33 %'-át. A 34. cikkben figyelemre méltó az az új rendelkezés, amely szerint a Bank bármely váltó leszámítását több kötelezett aláírásától, vagy a hiteléletben szokásos egy vagy több biztosíték nynjtásától teheti függővé. Az eddigi *