Országgyűlési irományok, 1947. II. kötet • 95-158. sz.

1947-123 • Törvényjavaslat a szövetkezetekről szóló 1947:XI. törvénycikk egyes rendelkezéseinek újabb módosításáról, illetőleg kiegészítéséről

I áöé í » • ' Í2á. szám. észszerű előnyeit ki kell használni, viszont nagyobb helyeken, városokban, engedni kell az igényekben jelentkező szakosodásnak. A kérdésnek rendeleti úton való szabályozására ad a kormánynak felhatalmazást *a javaslat 12. §-a. 13, §-hoz. Szövetkezeti életünk fejlődése nem utolsó sorban függ attól, hogy a szövetkezeti ismereteket, de magát a szövetkezeti gondolatot is, milyen mértékben sikerül népünkkel, de különösen ifjúságunkkal elsajátíttatni. A Szt. 154. §-ában foglalt rendelkezés értelmében ezért kell a szövetkezeti ismeretek elsajátításáról mind az általános, mind az egyéb iskolák tantervében gondoskodni. A Szt.-ben foglalt eme rendelkezésnek megfelelően az elméleti szövetkezeti oktatás —- a szövetkezeti ismereteknek az általános és középiskolák tantervébe való beállításával — remélhetőleg rövid időn belül a legszélesebb körben megindul. A szövetkezeti elméleti oktatás azonban önmagában nem elég, hiszen a szövetkezés népünk nagyobb részének a sorsát közvetlenül érintő mozgalom ma már. Az ország lakosságának több, mint fele szövetkezeti tag, igy tehát naponkint gyakorjati szövetkezeti feladatokat kell megoldania. A szövetkezeti elméleti oktatást ezért természetszerűleg össze kell kapcsolni gyakorlati oktatással. A gyakorlati szövetkezeti oktatás szempontjából igen jelentősnek tartom a már eddig is működő s a jövőben még inkább kiszélesíteni kívánt ifjúsági szövetkezetek ijmnkáját. . Ezek a szövetkezetek azonban eddig nélkülözték a szükséges jogi rendezést. Erre pedig szükség van, hiszen egyrészt arról kell gondoskodni, hogy ezek az ifjúsági szövetkezetek ideálisan példázzák a. valódi szövetkezetek működését, másrészt azonban tekintettel kell lenni arra, hogy ezek a szövetkezetek nem lehetnek önálló jogi személtek, mert tagjaik nem teljes jogúak, így a nevelési célnak megfelelő különleges módon kell szabályozni ezek jogképességét, stb. ' A kérdés részleteinek rendezését azonban — úgy érzem — gyakorlati okoknál fogva nem kívánatos törvénybe foglalni és ezért a javaslat 13. §-a csupán felhatalmazást tartalmaz a kormány részére arra vonatkozóan, hogy az ifjúság gyakorlati szövetkezeti nevelését szolgáló szövetkezetek jogviszonyait rendelettel szabályozza. 14. §-hoz. A Szt. 179. §-a azt a kötelezettséget rótta a szövetkezetekre, hogy azok nyilvántartásba vételük céljából a kereskedelem- és szövetkezetügyi miniszterhez bejelentést tegyenek. A Szt. 180. §-a úgy rendelkezik, hogy a Szt. hatálya alá tartozó minden szövetkezet az 1947. évi október hó 31. napjáig alapszabályát a Szt. rendelkezéseinek megfelelően módosítani volt köteles. Megállapítottam, hogy a szövetkezetek jelentős száma a bejelentési, illetőleg átalakulási kötelezettségének nem tett eleget. Az ilyen esetekre a Szt. 179. §-a, illetőleg 180. §-a előírja, hogy a cégbíróság a mulasztó szövetkezet cégét — a kereskedelem- és szövetkezetügyi miniszter megkeresésére, bírságolási és felszámolási eljárás után — a cégjegyzékből hivatalból törli. Ez a megoldás azonban a gyakorlatban nem bizonyult hatékonynak, jelesül kb. 900 szövetkezet működést egyáltalán nem fej ki, vagyona sincsen, de az igazgatóság tagjai közül egy-kettő még feltalálható. A cégbíróság ilyen esetekben hivatalból kutatja a szövetkezet bejegyzett igazgatósági tagjainak hollétét. Ha az igazgatóság valamelyik tagját felleli, előbb bírságolással az elmulasztott jog-" cselekmény teljesítésére kötelezi és csak ennek eredménytelensége után követkézhetik a szövetkezet felszámolása. • Ez az eljárás igen hosszadalmas, bürokratikus és arra — meggyőződésem szerint — szükség egyáltalán nincs. Hiszen — mint már említettem — ezek a szövetkezetek évek óta semmiféle funkciót nem fejtenek ki, vagyonuk nincsen s így mielőbbi megszüntetésük semmiféle érdeket nem sért. Természetesen mindaddig, amig a szövetkezet cége a cégjegyzékből torölve