Országgyűlési irományok, 1947. II. kötet • 95-158. sz.

1947-123 • Törvényjavaslat a szövetkezetekről szóló 1947:XI. törvénycikk egyes rendelkezéseinek újabb módosításáról, illetőleg kiegészítéséről

laá. szám. Íí>3 általában az igazgatósági ülés határozatképességéhez szükséges számú tagnál kevesebb számú igazgatósági tag elégséges. Már pedig a szövetkezet üzletvitelének irányítása az igazgatósági üléseken történik. -Ezért kívánatos a Szt. 75. §-a (1) bekezdésének a javaslatban foglaltak szerinti módosítása. 5. §-hoz. A Szt, 91. §-a — többek között — tartalmazza azokat a szabályokat, amelyeket a szövetkezetek mérlegének és eredményszámlájának felállításánál alkalmazni kell. Időközben az értéktőzsde megszűnt és így a Szt. 91. §-ában foglelt rendelkezéseket alkalmazni nem lehet. Szüksége merült fel tehát annak, hogy ezek az értékelési szabályok módosíttassanak. Minthogy a kérdés részletes megoldása véglegesen nem alakult ki, célszerűbbnek mutatkozik az az eljárás, hogy a szabályok részleteire a törvény nem tartalmaz rendelkezéseket, hanem azok megállapítását a kormány rendeletalkotási jogkörébe utalja. 6. §~hoz. Mint már a javaslat 1. §-ának részletes indokolásánál említettem, a Szt. a szövetkezetek szabad alakulásának rendszerén épült. Ez" az elv a Szt.ben egy-két korrektívummal teljesen érvényesül. A korrektívumok közé tartozik a 151. §-nak az a rendelkezése, amely szerint azokon a területeken, gazdasági tájakon, községekben, városokban vagy azok bizonyos részeiben, amelyeken a már meglévő szövetkezet vagy szövetkezetek működése miatt hiányzik új szövetkezet alapításának gazdasági előfeltétele,' a kereskedelem- és szövetkezetügyi miniszter, a szövetkezet tárgya szerint illetékes miniszterrel egyetértve, meghatározott időre megtilthatja szövetkezet alapítását vagy fiók létesítését. Ezzel a felhatalmazással a Szt. hatálybalépése óta már többízben éltem. így hosszabb időre megtiltottam Budapest székesfővárosban, továbbá törvényhatósági jogú és megyei városokban fogyasztási szövetkezet alapítását, kiskereskedői textilbeszerző- és elosztószövetkezet alapítása pedig az egész ország területén ezidőszerint is tiltva van. A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy az ilyen általános tilalmak felállítása nem egy esetben megoldhatatlan nehézségekre vezet. így a fogyasztási szövetkezetek alapítására vonatkozó általános tilalom folytán nem lehetett fogyasztási szövetkezetet alapítani olyan esetben, /amikor az szociális, de egyéb közérdekből is feltétlenül indokolt. így a tilalom jogi gátat emelt az ellen, hogy a honvédség tagjai gazdaságosabb ellátásuk céljából Budapest székesfővárosban fogyasztási szövetkezetet alapíthassanak. Hasonló nehézség mutatkozott a kiskereskedői textilbeszerző szövetkezetek alapításának megtiltása folytán is. Debrecenben például a piaci árusok, tehát a kereskedők gazdaságilag leggyengébb kategóriájába tartozók csoportja, kívánta a nagyobb beszerzés előnyeit biztosítani, s bár minden szempont amellett szólt, hogy ezeknek szövetkezetbe való tömörülését elősegítsem, az általános tilalom ezt nem tette lehetővé. Ennek a nehézségnek levezetését célozza a javaslat 6. §-ának az a rendelkezése, amely lehetővé tenné, hogyha szövetkezet alapítására vonatkozóan általános tilalom áll is fenn, a kereskedelem- és szövetkezetügyi miniszter, az illetékes miniszterrel egyetértve, ilyen méltánylást érdemlő vagy a közérdek által alátámasztott esetekben kivételt tehessen. Hangsúlyozni kívánom azonban, hogy az ilyen kivétellel csak * rendkívüli esetekben kívánok élni. 7. §-hoz. A Szt. 153. §-a azt kívánta biztosítani, hogy ipari termelőszövetkezeteket ipari munkások is alapíthassanak és annak ipari munkások is tagjai lehessenek. A szóbanlévő törvényhelyben foglalt szövegezés azonban nem szerencsés, mert minden ipari termelőszövetkezetet, így a kisipari termelőszövetkezeteket is, gyárszerű üzemeknek minősíti, holott — mint már említettem — nem kívánt mást elérni, mint azt, hogy kisipari termelőszövetkezetek tagjai munkások is lehessenek. Ennek eddig az 1922: XII. te. 4. §-ában foglalt az a korlátozó ren-