Országgyűlési irományok, 1947. II. kötet • 95-158. sz.

1947-116 • Törvényjavaslat az elhagyott javak kérdésének rendezéséről

224 líé. szám. való összhang biztosítása, valamint a korábbi meghatározásban foglalt egyes homályos kifejezések tisztázása is szükségessé tette. A javaslatban foglalt rendelkezés szerint a javak elhagyottsága a javak tulajdonosának az ország területéről való eltávozása és,az idevaló hazaérkezése idejétől, valamint attól függ, hogy a javak tulajdonosa hova, illetőleg milyen okból távozott el. A javaslat a hazatérés idejét az 1945. évi október hó. 31. napjában azért állapította meg, mert az 1946 : IX. te. 17. §-a értelmében a földbirtokok elkobzása szempontjából szintén ezt az időpontot kell irányadónak tekinteni. Az 1. § (i) bekezdése a fentiekben ismertetett általános szabály mellett — főként a méltányosság és egyéb közérdekű szempontok alapján — több kivételt állapít meg. így az a) pont az előző rendszer üldözöttéi javára azt a kedvezményt biztosítja, hogy javaikat nem lehet elhagyottnak tekinteni még akkor sem, ha az 1945. évi október hó 31. napja után tértek vissza az ország területére, sőt, akkor sem, ha végleg külföldön maradtak. A b) pont — az 1946 : IX. te. 17. §-ával egyezően — a kényszerhelyzet folytán eltávozottak javára biztosítja azt a kedvez•, ményt, hogy a javaik nem minősülnek elhagyottnak, ha az 1945. évi október hó 31. napja után tértek is haza, de késedelmes hazatérésük nem róható a terhükre. A c) pont értelmében nem minősülnek elhagyottnak azoknak a javai, akik a demokratikus magyar hatóságok,rendelkezései folytán nem tértek, illetőleg nem is tér-, hettek haza az ország területére az 1945. évi október hó 31. napja előtt. A d) pont fenntartja a 10.490/1945. M. E. számú rendelet 3. §-ának azt a szabályát, amely szerint az elhagyott javak bejelentésére vonatkozó kötelezettség beállta, vagyis az 1945. évi június hó 8. napja előtt a házastárs vagy egyenesági rokon javára adott meghatalmazás, illetőleg az említettek részére szóló gondnoki kirendelés esetében, a távollevő javait nem lehet elhagyottnak tekinteni, ezt a jelenleg is hatályban lévő szabályt azonban azzal szűkíti meg, hogy az csak akkor alkalmazható, ha a távollevő tulajdonos javai ebből az okból eddig sem voltak elhagyottá nyilvánítva, továbbá, ha magának a meghatalmazottnak vagy a gondnoknak a saját javai sem minősülnek elhagyottnak. Ezekre a megszorításokra főként azért van szükség, mert enélkül számolni kellene azzal, hogy antedatált vagy fiktív meghatalmazásokkal az elhagyottá nyilvánított javakat utólag ki lehet vonni a törvényjavaslatban megállapított következmények alól. Az a rendelkezés viszont, amely szerint csak azok a javak mentesülnek az elhagyottság fogalma alól, amelyek az egyenesági rokonnak vagy házastársnak szóló meghatalmazásra tekintettel eddig sem voltak elhagyottnak nyilvánítva, csak a jelenleg is hatályban'levő jogszabályoknak megfelelő helyzetet tartja fenn, vagyis csak azokra a javakra vonatkozik, amelyekre az elhagyott javakról szóló rendelkezések eddig sem terjedtek ki. Az e) pont végül a külföldre hurcolt végül magyar személyek, illetőleg nemzeti vagyontárgyak gondozása körül szerzett érdemekért az 1946: XXIII. törvénycikkben biztosított büntetőjogi amnesztiával összhangban az arra Jogosultak javait veszi ki az elhagyott javak köréből. Az !./§ (2) bekezdése.a szovjet hadifoglyok javára biztosítja azt a kedvezményt, hogy a javaik csak akkor minősülnek elhagyottnak, ha valamely súlyosabb háborús vagy népellenes bűncselekmény miatt elítéltettek, ebben az esetben azonban már közömbös, hogy a bírói eljárás során a vagyonelkobzás kimondatott-e vagy sem. Nem illeti meg ez a kedvezmény azokat a szovjet hadifoglyokat, akik Németország vagy Ausztria területén estek hadifogságba, miután ezek az országok területéről tulajdonképpen Nyugatra távoztak és semmi/ok sincs arra, hogy későbbi hadifogságba esésük miatt az egyéb Nyugatra távozott személyektől eltérően bírál tassanak el. Az 1. § (3) bekezdése azokat a javakat minősíti elhagyoftá, amelyeknek tulaj-