Országgyűlési irományok, 1947. II. kötet • 95-158. sz.

1947-116 • Törvényjavaslat az elhagyott javak kérdésének rendezéséről

220 116. szám. (3) Elhagyottnak tekintendők azok a javak is, amelyek ismeretlen tulajdonosuk birtokából a háborús viszonyok következtében kerültek ki. 2. §. (1) Az 1. §-ban foglalt rendelkezések ellenére sem minősülnek elhagyottnak a kisipar illetőleg a kiskereskedelem körét meg nem haladó olyan üzemek és üzletek, továbbá az olyan lakásberendezési és felszerelési tárgyak, valamint a személyes használatra szolgáló olyan ingóságok, amelyek a tulajdonos házastársának vagy egyenesági rokonának, birtokában vannak, feltéve, hogy értéküknél vagy rendeltetésüknél fogva nem féműzési célt szolgálnak és hogy az említett személyek saját javai sem minősülnek elhagyottnak. (2) Az 1. §-ban foglalt rendelkezések ellenére sem minősülnek elhagyottnak azok a javak, amelyekre nézve a jelen törvény hatálybalépése előtt az elhagyott javak kormánybiztosa, illetőleg az Elnöki Tanács jogerős birtokbahelyező határozatot hozott. Az olyan határozatokat azonban, amelyek háborús vagy népellenes bűncselekmeny miatt jogerősen elítélt személyek javaira vonatkoznak, vagy amelyekkel a határozathozatalakor az ország területén kívül tartózkodó személy javainak elhagyottságát szüntették meg, a jelen törvény hatálybalépésétől számított hat hónaj) aiatt felül lehet vizsgálni. Ha a felülvizsgálat során megállapítást nyer, hogy a javak az 1. § rendelkezései szerint elhagyottnak minősülnek, a birtokbahelyező határozatot hatályon kívül kell helyezni. 3. §. Az 1. § b) pontja esetében arra nézve, aki mint katonai vagy munkaszolgálatos kötelékben álló személy az ország területét zárt alakulattal, abba beosztottként hagyta el, a kényszerhelyzet fennállását vélelmezni kell. Kein áll ez a vélelem azokra, akiknek katonai vagy munkaszolgálatra való bfihívása eredeti lakóhelyükről való önkéntes el menekülésük után, más helyről történt; nem áll továbbá a törzstisztekre és az ennél magasabb rangú tisztekre sem. Egyébként a kényszerhelyzet fennforgását az ország területét elhagyó polgári személyre nézve a belügyminiszter, katonai személyre nézve pedig a honvédelmi miniszter igazolja. 4. §. (1) A jelen törvény értelmében elhagyottnak tekintendő javak a törvény hatálybalépésével minden kártalanítás nélkül az államkincstár tulajdonába mennek át. (*) Annak, aki a jelen törvény hatálybalépése előtt irányadó rendelkezések szerint elhagyottnak nyilvánított, de a jelen törvény értelmében elhagyottnak nem tekinthető javakra igényt tart, az elhagyottság megszüntetését a jelen törvény hatálybalépésétől számított hatvan nap alatt az elhagyott javak kormánybiztossága felszámoló bizottságánál (1.800/1948. Korm. sz. rendelet 2. §-a, Magyar Közlöny 37. sz.) kell kérnie, mégpedig abban az esetben is, ha a jelen törvény hatálybalépése előtt ilyen kérelmet már előterjesztett. Az olyan javakat, amelyekre a megszabott hatvan napos határidő alatt ilyen kérelmet terjesztettek elő,, a kérelem jogerős elbírálásáig az államkincstár csak a saját veszélyére idegenítheti el. Az említett határidőn túl ilyen kérelem előterjesztésének csak akkor van helye, ha a kérelmező a kérelmét önhibáján kívül nem terjeszthette elő ; az ilyen kérelem az államkincstár elidegenítési jogát nem korlátozza, az elhagyottság megszüntetése esetében azonban az államkincstár köteles — saját választása szerint — vagy a javakat természetben kiadni, vagy azok teljes érékét megtéríteni. (3) Az olyan szovjet-hadifogolyra nézve, akinek fogságbanlétét a jelen törvény hatálybalépésétől számított hatvan nap alatt megfelelően valószínűsítik, a jelen § (2) bekezdésében meghatározott határidő csak a hazatérésétől számított hatvan nap elteltével, illetőleg az ellene indított népbírósági eljárás jogerős befeje-