Országgyűlési irományok, 1947. II. kötet • 95-158. sz.

1947-115 • Törvényjavaslat az ügyvédi rendtartásról szóló 1937:IV. törvénycikk módosításáról és kiegészítéséről

115. szám. 217 A 3. § a főügyészhelyettes hatáskörét állapítja meg és azokban a kamarákban, amelyekben a főügyész és ügyészek működnek, az ügyészek eljárásának egységét biztosítja. Az 5. § az ügyvédi kamarák országos bizottságának hatáskörét a fentebb kifejtetteknek megfelelően újból szabályozza. A 6. § leglényegesebb újítása az, hogy az ügyvédi kamarák országos bizottsága fellebbviteli hatáskörében nem teljes ülésben, hanem öttagú tanácsokban jár el. Ez az újítás az eredményes, gyors eljárás, az ügyek alapos intézése és a fegyelmi fellebbviteli bíráskodás szakszerűségének biztosítása végett szükséges, mert a körülbelül ötven tagból álló teljes ülés konkrét fellebbviteli ügyek intézésére nem alkalmas. Fontos újítása a §-nak még az, hogy a tanácsok teljes tanácsülésben elvi határozatot hozhatnak, amelyek a tanácsokra kötelezők. Ezenfelül a teljes ülés jogegységi határozatokat hozhat, amelyek a tanácsokra, az ügyvédi kamarákra és azok szervéire — ideértve a fegyelmi bíróságokat is— kötelezők. Ennek a rendelkezésnek különösen a felügyeleti és fegyelmi eljárás terén fennálló ellentétes gyakorlat megszüntetése szempontjából van nagy jelentősége. A 8. § megtiltja, hogy az ügyvédek eljárásukkal kapcsolatban olyan címeket használjanak, amelyek a jogkereső közönség körében annak a látszatnak a felkeltésére alkalmasak, mintha az ilyen címet használó ügyvéd egyes bíróságoknál és hatóságoknál eredményesebben tudna eljárni, mint kartársai. Az ügyfélszerzésnek ez a módja nemcsak az ügyvédi etikába ütközik és. nemcsak a többi ügyvéd érdekeit sérti, hanem azoknak a hatóságoknak a tekintélyét is-, amelyekre az ügyvéd a most megtiltott címhasználattal utal. A 9—11. §-ok a szegényjogos ügyekben a pártfogó ügyvéd kirendelésére irányuló eljárást egyszerűsítik. A pártfogó ügyvéd kirendelése az Ürt. 84. §-a, illetőleg az 1947 :

1. te. 3. és 5. §-a értelmében az ügyvédi kamara hatáskörébe tartozik. Ez a rendelkezés az eljárást szükség nélkül meghosszabbítja és annak következtében, hogy a szegénységi jog megadásának előfeltételeit a bíróság, a pártfogó ügyvéd kirendeléséhek előfeltételeit pedig az ügyvédi kamara vizsgálja meg, az ellentétes döntésekből eredő zavart is okozhat. A javaslat szerint a pártfogó ügyvéd kirendelését a bíróságtól kell kérni és a bíróság hatáskörébe tartozik a pártfogó ügyvéd kirendelése is. A javaslatnak többi rendelkezése lényegében megfelel a mai jognak. A 12. § a mai jogtól annyiban tér el, hogy kötelezővé teszi az előző fegyelmi büntetéseknek súlyosbító körülményként való figyelembevételét, összefügg ezzel a 18. §-nak az a rendelkezése, amely szerint a felügyeleti vizsgálat során be kell szerezni a terhelt ellen korábban folyamatban volt fegyelmi eljárások iratait. Ezek a rendelkezések lehetővé teszik, hogy a fegyelmi bíróság a terhelt egész előéletének figyelembevételével állapítsa meg a büntetést. Ezáltal megszűnik az a helyzet, hogy a visszaeső vétkesek egyes cselekményeiknek teljesen önálló elbírálása következtében jelentéktelen büntetésekkel szabadulhassanak meg^a fegyelmi vétségek következményei alól. A 14. § a közérdek biztosítása végett az Urt. 122. §-ával összhangban lehetővé teszi a, legfőbb államügyész részvételét a fegyelmi bíráskodásban. A 18—20. §-ok a fegyelmi eljárás meggyorsítását célozzák. A fegyelmi fellebbviteli ügyek elintézése az Ürt. 141. §-a értelmében rendszerint tanácsülésben történik. Ennek hátránya az,

#

hogy a felek az ügy másodfokú elintézésénél nem lehetnek jelen és a fellebbviteli határozat előtt álláspontjukat nem fejthetik ki. Ezért a javaslat 22. §-a kimondja, hogy a fellebbezés elintézése mindig tárgyaláson történik. Országgyűlési iromány. 1947—1951, II. kötet. 28