Országgyűlési irományok, 1947. II. kötet • 95-158. sz.

1947-114 • Törvényjavaslat a gyógyszerészetről

114. szám. So? A 36. §'hoz. A javaslatnak ez a j-a a jelenlegi jogállapotnak megfelelően a honvédség intézményei által fenntartott katonai gyógyszertárakat kívánja a jelen törvény hatálya alól kivonni. A 37. §-hoz. # A jelen § a városok (községek), valamint a biztosító intézetek és az Országos Tisztviselői Betegsegélyezési Alap részére engedélyezett közforgalmú gyógyszertárakban foglalkoztatott' felelős vezetők és gyógy szer ész-alkalmazottak, valamint az ezekben a gyógyszertárakban foglalkoztatott gyógyszertári segédszemélyzet szolgálati jogviszonyának szabályozását a magyar köztársaság kormányának hatáskörébe utalja. A 38. §-hoz. A gyógyszerész, akinek jellegzetes ügylete abban áll, hogy gyógyszereket vásárol a végből, hogy azokat akár — mint a gyógyszerkülönlegességek esetében történik — változatlan állapotban, akár pedig — amint -a receptura körében történik — kisebb-nagyobb átdolgozás, illetőleg feldolgozás után továbbadja az 1875 : XXXVII. te. 258., illetőleg 3. §-a értelmében kereskedőnek minősül. ; A tisztességtelen versenyről szóló 1923 : V. törvénycikk, amidőn azoknak a körét állapította meg, akik között kifejlődő versenyre a rendelkezéseit alkalmaztatni kívánta, a vállalatnak olyan széles fogalmi körét állította fel, hogy a gyógyszertár ebből a szempontból akkor is vállalatnak minősülne, ha a gyógyszerész nem lenne kereskedő. Vállalat ugyanis az említett törvény 30. §-a értelmében minden üzem, amely áru előállításával vagy forgalombahozatalával, vagy pedig ipari vagy kereskedelmi szolgáltatások visszterhes teljesítésével foglalkozik. E rendelkezés folytán a törvény alkalmazása során sohasem volt kétséges, hogy a gyógyszertár olyan vállalat, amelynek keretében tisztességtelen versenynek minősülő cselekmény elkövethető és amely az ilyen cselekménynek sértettje is lehet. A fennálló jogban azonban az sem volt vitás, hogy az ipari rendészeti szabályok szempontjából a gyógyszerész vállalatának folytatása nem iparűzés és a népjóléti miniszternek azok felett, mint közegészségügyi intézmények felett gyakorolt felügyelete pótolja mindazokat az intézkedéseket, amelyekre egyébként az ipartörvény adna módot. A gyógyszerész hivatásának ez a különleges jellege a bírói gyakorlat részéről annak az elismerését is maga után vonta, hogy a gyógyszerész, habár üzeme meg is haladja a kisipar körét, nem válhatik hivatásának gyakorlása révén bejegyzésre köteles kereskedővé, amiből következik, hogy őt nem terheli könyvvezetési és mérlegkészítési kötelezettség sem, viszont a gyógyszertárban alkalmazott meghatalmaz öttainak jogállására is külön szabályok irányadók, ezek kereskedelmi meghatalmazottaknak nem minősülnek és különösen nem lehet nekik cégvezetői meghatalmazást adni. Kétségtelen, hogy a fennálló jognak a fentiekben vázolt álláspontja a gyógyszerészi hivatás természetének megfelel, de abból mégis adott esetben a gyógyszerészre hátrány állhat elő. Ha ugyanis a gyógyszerész számára — jóllehet kereskedő — nincs megnyitva annak lehetősége, hogy a telj es jogú kereskedő jogállását elnyerje, ez adott esetben tevékenységének.a kívántnál szűkebb körre szorulását idézi elő. Különösen kétségessé válik a gyógyszerész helyzete akkor, ha a megengedett keretek között bizonyos készítménynek a laboratóriumában való nagyobb-