Országgyűlési irományok, 1947. II. kötet • 95-158. sz.

1947-114 • Törvényjavaslat a gyógyszerészetről

y 1B6 * 114. szám. hatósági vezető kirendelésével kívánja a gyógyszertár működésének zavartalan­ságát biztosítani (28. §) A hatósági vezető fogalmát már az 1876 : XIV. törvénycikk is ismeri ugyan, azonban egyrészt csak nagyon kevés esetben teszi lehetővé hatósági vezető kiren­delését, másrészt a hatósági vezető jogállására vonatkozó szabályokat mellőzi. A jelen törvényjavaslat részletesen felsorolja mindazokat az eseteket, amelyekben a gyógyszertár további vezetéséről hatósági vezető útján kell gondoskodni (28. §) és ezenfelül pontosan meghatározza a hatósági vezető jogállására vonatkozó sza­bályokat is (29. §). A javaslat szerint a gyógyszertár nemcsak akkor vehető ható­sági kezelésbe, mikor a gyógyszertár ' működése megszakad, vagy annak tartós szünetelésétől tartani kell, hanem abban az esetben is, ha a gyógyszertár vezetője a gyógyszertár vezetésére, vagy a gyógyszerek kiszolgáltatására vonatkozó rendel­kezéseket súlyosan megszegi. A gyógyszertáraknak hatósági kezelésbe vétele tehát büntetésből is elrendelhető., A hatósági vezető jogállása tekintetében pedig a javaslat a hatósági vezetőnek megadja mindazt a felhatalmazást, ami a gyógy­szertár rendes ügyvitelének ellátásához szükséges, viszont megakadályozza, hogy l ezen a körön túlmenően is intézkedjék. Ez utóbbira vonatkozó rendelkezések meg­szegése a hatósági vezető megbízatásának visszavonását vonja maga után (30. §). A gyógyszertárak ellenőrzése tekintetében az 1876 : XIV. törvénycikk is akként rendelkezik, hogy a gyógyszertárak, mint közegészségügyi intézetek, az állam ellenőrzése alatt állanak. Ezt az ellenőrzést eleinte kizárólag csak a köz­egészségügyi hatóságok gyakorolták egészségügyi szakközegeik : a t iszt if ő orvosok és a tisztiorvosok közreműködésével. Ezek az ellenőrzések általános hygieniai és egészségügyi közigazgatási szempontból megfeleltek ugyan, gyógyszerészi szak­szempontból azonban nem voltak kielégítők, mert a hatósági orvosoknak a gyógy­szerek vegyi vizsgálatában, illetőleg ellenőrzésében megfelelő szakképzettségük nincs és így a gyógyszereket szakszerűen ellenőrizni nem képesek. A gyógyszertárak ellenőrzése kérdésének új irányt szabott az Országos Köz­egészségügyi Intézet (a továbbiakban: Intézet) létesítése (1925 : XXXI. te), amelynek munkaprogrammjában a gyógyszerkülönlegességek vizsgálata mellett a gyógyszertárak munkájának szakszerű ellenőrzése is szerepelt. Az Intézetnek a gyógyszertárakat ellenőrző munkáját a helyszíni szemlék tették teljessé. Ezek a szemlék kétségtelenül igazolták, hogy a gyógyszertár­vizsgálatoknál múlhatatlanul szükség van a szakszerűség biztosítására. A hely­színi vizsgálatok a tisztifőorvosok részéről is a legteljesebb megértéssel és elismerés­sel találkoztak, mert a teljes szakszerűséget viszik az ellenőrzésbe. A fentiekre figyelemmel a gyógyszertáraknak szakszempontból való ellen­őrzését az 1940 : VI. törvénycikk kötelezően, is elrendelte és azt az Országos Köz­egészségügyi Intézet feladatkörébe utalta. A jelen törvényjavaslat az ismertetett indokok alapján a gyógyszertárak ellenőrzése tekintetében fennálló törvényes rendelkezéseket továbbra is fenn­tartja és ehhez képest a gyógyszertáraknak szakszempontból való ellenőrzését az Országos Közegészségügyi Intézet feladatkörébe, a gyógyszertárak felett az Í egészségügyi igazgatási felügyeletet pedig a közigazgatási hatóságok hatáskörébe ^utalja. A közigazgatási hatóságok szerepkörét illetően a javaslat csak annyiban tér el a jelenleg hatályos jogszabályok rendelkezéseitől, hogy a törvényhatóság első tisztviselője felügyeleti jogkörének tekintetében azt is kimondja, hogy ezt a felügyeletet a tisztifőorvos útján kell gyakorolnia. Ez a rendelkezés azonban teljesen összhangban áll az 1936 : IX. te. 1. §-ának (3) bekezdésében foglalt ren­delkezéssel, amely a tisztifőorvosnak a működési területén az egészségügyi intéz­mények tekintetében általánosságban felügyeleti jogkört biztosít.

Next

/
Thumbnails
Contents