Országgyűlési irományok, 1947. I. kötet • 1-94., I. sz.

1947-64 • Törvényjavaslat a büntetés végrehajtására vonatkozó egyes kivételes rendelkezésekről

64. szám. 293 natba vették. Nem szorul bővebb indokolásra, hogy az ilyen elítélt a lehetőséghez képest azonos elbírálás alá vonandó azzal az elítélttel, aki jelenleg is szabadlábon van. Éppen ezért a 4. § (2) bekezdése akként rendelkezik, hogy az ilyen elítéltet az igazságügyminiszter az egyébként szükséges törvényes előfeltételek hiányára tekintet nélkül szintén feltételes szabadságra bocsáthatja és hogy a szabadlábon eltöltött idő az ilyen elítélt szabadságvesztésbüntetésébe is beszámít. Látnivaló tehát, hogy a jelentkezésig terjedő időnek a szabadságvesztésbüntetésbe való beszámítása szempontjából a törvényjavaslat nem tesz különbséget a súlyosabban és kevésbbé súlyosan büntetett elítéltek között, hanem a szóbanforgó időt mindkét csoportra nézve beszámítandónak rendeli. A4. § (1) bekezdése alá tartozó, tehát a társadalomra feltehetően veszélyesebb elítélt csak annyiban kerül kedvezőtlenebb helyzetbe, hogy nem a törvény erejénél fogva tekintendő feltételes szabadságra bocsátottnak, mint a kevésbbé súlyosan büntetett személy, hanem csupán az igazságügyminiszter engedélyezhet részére — bár az egyébként szükséges előfeltételek hiányában is —• feltételes szabadságot. A javaslat 5. §-a azokra a szabadságvesztésbüntetésekre vonatkozik, amelyek a német megszállás alól történt felszabadulás előtt jogerőre emelkedett határozattal szabattak ki és mindezideig nem vétettek foganatba. Az idetartozó ügyek részben a felszabadulás után alkotott jogszabályok alapján, részben kegyelmi úton elintézést nyertek ugyan, de még mindig vannak elítéltek, akiken most kellene foganatba venni a felszabadulás előtt kiszabott szabadságvesztésbüntetést. Az azóta eltelt hosszú idő alatt azonban az elítélt már elhelyezkedhetett a tisztességes társadalomban, lényegesen megváltoztak azok a körülmények is, amelyek között a bűncselekmény annak idején elkövettetett, éppen ezért a kiszabott büntetésnek minden esetben való végrehajtása súlyos» méltánytalanságok forrása lehetne. Minthogy azonban ez a kérdés általános érvényű jogszabállyal nem dönthető el, a javaslat 5. §-a hivatalból folyamatba teendő kegyelmezési eljárást rendel, amely lehetővé teszi az egyéni elbírálást. Az eljárás meggyorsítása végett az 5. § beéri az államügyészség véleményes jelentésével, tehát nem kívánja meg, hogy az első fokon eljárt bíróság és a főállamügyész is állást foglaljon a kegyelemre érdemesség kérdésében. Nehogy a kegyelmi eljárás célja meghiúsulhasson, azt is kimondja az 5. § (1) bekezdése, hogy a szabadság vesztésbüntetést mindaddig nem lehet foganatba venni, míg arra az igazságügyminiszter utasítást nem ad. Nem lehet azonban alkalmazni az 5. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezéseket arra a szabadságvesztésbüntetésre, amelyet a bíróság a pénzbüntetés behajthatatlansága esetére állapított meg. Az 1928 : X. törvénycikknek a pénzbüntetésre vonatkozó egyik alaptétele ugyanis az, hogy az elítéltet annak megfizetésére kell indítani. Ämde ezt a célt meghiúsítaná az 5. § (1) bekezdésének a helyettesítő szabadságvesztésbüntetés tekintetében való alkalmazása, nem is szólva arról, hogy a pénzbüntetés megfizetése nem járhat olyan súlyos következményekkel, mint a . szabadságvesztésbüntetés végrehajtása. Az az elítélt, akit a felszabadulás előtt, szabadságvesztésbüntetésének félbeszakításával vagy annak végrehajtása helyett büntető jellegű katonai alakulatba osztattak be, avagy mint politikai, illetőleg vallási üldözöttet elhurcoltak : szabadságától éppen úgy meg volt fosztva, mintha a szabadságvesztésbüntetést rajta foganatba vették vagy végrehajtották volna, sőt a szabadságvesztésbüntetésnél sokkal súlyosabb lelki és testi gyötrelmeket szenvedett. Nem szorul tehát bővebb indokolásra a javaslat 6. §-ában foglalt az a rendelkezés, amely szerint a büntető alakulatban, illetőleg az elhurcoltatás alatt eltelt időt a szabadságvesztésbüntetéssel azonos elbírálás alá kell vonni. E szabály alkalmazása feltétlenül kötelező, tehát független a 2, és 4. §-ok eseteitől.