Országgyűlési irományok, 1947. I. kötet • 1-94., I. sz.
1947-45 • Az országgyűlés összeférhetetlenségi bizottságának jelentése Vértes István országgyűlési képviselő egyes állami üzemekkel fennálló üzleti kapcsolatai miatti bejelentése tárgyában
204 45. szám. Evégből a bizottság megkereste a budapesti kereskedelmi és iparkamarát, amely a megküldött szakvéleményében azt az álláspontját szögezte le, hogy Vértes István műszaki kereskedői tevékenysége, melynek során gyári üzemeknek gépeik meghajtásához szükséges hajtószíjakat, gumitömítéseket, különböző szigetelőanyagokat s egyéb, a gyártási eszközök üzemben tartásához szükséges műszáki cikkeket ad el, a törvényes rendelkezéseink értelmében kiskereskedői tevékenységnek minősül és mint ilyen, a kisipar körét meg nem haladó vállalkozásnak tekinthető. Az összeférhetetlenségi bizottság azonban nem tette magáévá a kereskedelmi és iparkamara fenti szakvéleményét, amely iparjogi szempontból minden bizonynyal helytálló, azonban az összeférhetetlenség kérdésének elbírálása szempontjából a lényeg nem azon a kérdésen van, vájjon a kérdéses kereskedelmi vállalkozás meghaladja-e a kisipar körét, hanem azon, vájjon a kérdéses ügyletek olyanok-e, amelyeket más kisiparosok is lebonyolítanak vállalkozásaik körében. A bejelentő képviselő által a bizottság rendelkezésére bocsátott üzleti könyvek, levelezés, számlák átvizsgálása során a bizottság megállapította, hogy a kérdéses állami üzemek vásárlásai általában az 1000—80,000 forintos számlaÖsszegek között mozogtak. A bizottság véleménye szerint ilyenmérvű szállítások a kisipar körében általában nem fordulnak elő. Igaz, hogy összegszerűleg nehéz határt vonni a kisipari szállítás és egyéb szállítás értéke között, mert az a szállítás tárgya szerint rendkívül változó, hiszen egy 80.000 forintos kőművesmesteri vállalkozás még minden bizonnyal kisipari vállalkozás lehet, holott egy 2000 pár bakancs szállítására vonatkozó — mondjuk 20.000 forintos ügylet már meghaladja a kisipar körét. A bizottság megállapítása szerint a fenti törvényhely nem zárja azt ki, hogy valamely kereskedő vagy kisiparos "4-4' aki egyúttal országgyűlési képviselő is -— áruját vagy ipari termékét, többek között olyan vállalatoknak, intézményeknek is rendelkezésére bocsássa, melyek az állammal érdekeltségi viszonyban állanak, hiszen az összeférhetetlenség szabályai nemhogy akadályozni, hanem inkább támogatni törekednek azt a helyes gyakorlatot, hogy a képviselő megélhetést biztosító foglalkozást is űzzön. E mellett azonban szigorúan kell vigyázni árra, hogy a kisiparos vagy kereskedő, vagy bármilyen más gazdasági pályán működő képviselő képviselői mivoltát fel ne használhassa arra, hogy más kartársaival szemben nagyobb anyagi előnyhöz, üzletének, vállalkozásának nagyobb foglalkoztatásához jusson. Mindezek alapján a bizottság az összeférhetetlenséget a bejelentett ügyben fennforogni látta. Az összeférhetetlen helyzet megállapításával kapcsolatban azonban megállapította a bizottság azt is, hogy az összeférhetetlenség a bejelentő képviselőnek csupán azokból az üzleti Összeköttetéseiből származott, amelyek az állami, stb. vállalatokkal létesültek és a kisipar körét a szállított cikkek nagy száma, a szállítások gyakorisága s a szállítások végösszegét mutató számla nagysága folytán meghaladják. Javasolja ennélfogva a bizottság a t. Országgyűlésnek, mondja ki, hogy Vértes István országgyűlési képviselőnek, mint műszaki kereskedőnek a Magyar Állami Szénbányák Rt, az Iparművek Képviselete Állami Érdekű Rt., vagy bármilyen más állami vállalat vagy üzem részére eszközölt a kisipar körét meghaladó, szállításai az országgyűlési képviselői megbízatással az 1946: XXVI. te. 5. §-a (2) bekezdése alapján összeférhetetlenek, továbbá, hogy a fenthivatkozott törvény 14. §-ának (4) bekezdésében foglalt rendelkezések értelmében — minthogy rosszhiszeműség nyilvánvalóan
