Országgyűlési irományok, 1947. I. kötet • 1-94., I. sz.
1947-31 • Törvényjavaslat a Belgrádban 1947. évi október hó 15. napján aláírt magyar-jugoszláv kulturális egyezmény becikkelyezése tárgyában
132 31. szám. Melléklet a 31. számú irományhoz. Indokolás „a Belgrádban 1947. évi október hó 15. napján aláírt magyarjugoszláv kulturális egyezmény becikkelyezése tárgyában" benyújtott törvényjavaslathoz. Azok a kapcsolatok, amelyek a magyarság és a vele szomszédos délszláv népek között a történelem elmúlt századai során a közös dunai sors együtt átélt viszontagságai folytán kialakultak, s amelyek mind a magyar nép, mind a délszláv népek tudatában mély gyökeret vertek, erőteljes és állandóan megújuló támasztékot találtak azokban a kötelékekben, amelyek e népek sajátos művelődési életét, népi kultúrájukat számtalan finom szállal át-meg-átszőve, e népek szellemi, lelki rokonságának élő, közvetlen, szilárd bizonyítékai. A magyar-délszláv művelődési kapcsolatok egyik legjellemzőbb jegye a kölcsönösség : a magyarság a maga szellemi kincseivel gyakran és mélyen hatott a délszláv szomszédnépek kulturális életére, viszont a délszláv népek alkotó zsenije is számtalanszor megtermékenyítette a magyar néplelket. Különösen gazdag ez a kölcsönös ráhatás a két nép szorosabban vett népi kultúrájában. Akár a népköltészet, akár a népi zene, akár a népi képzőművészet vagy művészkedés területeit járjuk be, rengeteg rokon vonást fedezhet fel a kutató szem, mint ahogy számos rokonvonás jellemzi a magyarság és a délszláv népek általános lelki alkatát is. Csak sajnálni lehet, hogy ez a két nép, amelyet a múltnak és helyesen felfogott érdekeinek annyi szála főzött egymáshoz, az első világháborút követő években idegen érdekek által emelt válaszfalakkal elszigetelődött egymástól úgy, hogy a két ország kapcsolatai intézményes szabályozást és alátámasztást még az őket annyira egymáshoz közelhozó kultúra síkján sem nyertek. Emlékezetes, hogy a második világháborúban ugyancsak idegen érdekek újra szembeállították egymással a két országot, amelynek .népei pedig egymás iránt gyűlölködést nem éreztek, mert lelkük mélyén élt egymásrautaltságuk és érdekközösségük tudata. Ez a népi tudat nyilatkozott meg akkor, amikor a második világháború befejezését követő időkben a demokratikus megújhodás jegyében magyar és délszláv részről egyaránt spontán megnyilatkozások történtek a két országnak egymáshoz közelebbhozása, egymás jobb megismerése és megértése irányában. Magyarországon hamarosan megmozdult a társadalom és a magyar-jugoszláv társaság keretében fogta össze azokat a társadalmi elemeket, amelyek a két ország