Országgyűlési irományok, 1947. I. kötet • 1-94., I. sz.

1947-1 • A Magyar Köztársaság Elnökének beszéde, mellyel az 1947. évi szeptember hó 16-ára egybehívott 1947-1951-iki országgyűlést az Országház üléstermében ünnepélyesen megnyitotta

1. szám. 1. szám. A Magyar Köztársaság Elnökének beszéde, mellyel az 1947. évi szeptember hó 16-ára egybehívott 1947—1951-iki országgyűlést az Országház üléstermében ünnepélyesen megnyitotta. Tisztelt Országgyűlés! A tegnapi nap : 1947. szeptember tizenötödike, történelmi dátum nemzetünk életében. Tegnap, a hosszú háborús évek, majd a fegyverszünet esztendei után ér vény belépett a magyar békeszerződés és visszanyertük országunk teljes önrendelkezését. Ennek a nagy eseménynek a perspektívájában szólok. az augusztus 31-én megválasztott, s a mai napra összehívott országgyűléshez. Ez az esemény elsősorban azt jelenti, hogy megnőtt a felelősségünk : az egész nemzeté, de főképpen az országgyűlésé. Mindannyian a történelem ítélőszéke előtt határozunk és cselekszünk s döntéseink és tetteink a ma élő, dolgozó és megpróbáltatások terheit hordozó nemzedék sorsán túl, a távolabbi jövendőt is meghatározzák. Magatartásunk — ha számban kicsiny nép vagyunk is, —nem közömbös elsősorban a szomszéd népek, de a világ többi népei szempontjából sem. Az egész emberiség sorsának alakulásáért minden nemzet felelős és minden nemzetnek megvan a maga hivatása, megvannak feladatai, amelyeknek elvégzése, vagy elmulasztása kihatással van a világ életére. Szuverenitásunk helyreállásának alkalmából kifejezzük a nemzet őszinte háláját azok iránt a nagyhatalmak iránt, amelyek tegnap Moszkvában békeszerződésünk okmányait letétbe helyezték. Meg kell ismételnünk az egész nemzet köszönetét azért a történelmi nagylelkűségért, amellyel a hazánkat felszabadító Szovjetunió már a fegyverszüneti állapot ideje alatt is lehetővé tette, hogy független nemzeti életünket megkezdhettük s ennek intézményeit megalapozhattuk és kifejleszthettük. Kifejezzük köszönetünket azért is, hogy nemzetek egész sora — idobelileg is elsősorban a Szovjetunió — már ebben a korszakban felvették hazánkkal a diplomáciai összeköttetést s hogy hadifoglyaink tekintélyes része a békeszerződés hatálybalépése előtt hazajöhetett. Az országgyűlésnek ezen a történelmi fordulóponton nagy megbecsüléssel kell fordulnia azok felé a magyar dolgozó milliók felé, akik a kifosztott és rommátett országban erős hittel, hallatlan önfeláldozással végezték eddig a romok eltakarításának s az építésnek nagy eredményeket felmutató munkáját. A nemzet tettekben megnyilvánuló háláját és együttérzését népünk még ma is megpróbáltatások között élő dolgozóinak meg kell kapnia. Az eredmények arra köteleznek bennünket, hogy minden erővel fokozzuk a munka ütemét s hogy komoly rendOnszággyűlési * iromány. 1947—1951. I. ikötet. 1