Országgyűlési irományok, 1947. I. kötet • 1-94., I. sz.

1947-20 • Az országgyűlés mentelmi bizottságának jelentése az Nbr. 17. §-ának 6. pontjába ütköző népellenes bűntett és a Btk. 478. §-ába ütköző hivatali bűnpártolás bűntettével gyanúsított Pfeiffer Zoltán országgyűlési képviselő mentelmi ügyében

92 20. szám. a vádat nem támasztja alá, csak a nyomozás során tett két beismerő vallomása terheltnek és ezért ő azt tanácsolta, hogy ezen vallomásait Orbán János a népügyészségi kihallgatása során vonja vissza, mint kényszer alatt tett vallomást, mondjon be egy tartózkodási helyet, ahol a kritikus idő alatt lakott, amely körülmény kizárja, hogy ugyanazon idő alatt a Hunyadi SS-ben szolgálatot teljesített. Ennek alátámasztására azt tanácsolta, hogy Arany szerezzen be egy hivatalos bizonyítványt és amennyiben ez csatolva lesz az iratokhoz, úgy nincs akadálya annak, hogy az Orbán János elleni népügyészségi eljárás megszüntettessék, amire ő (dr. Pfeiffer Zoltán) fog utasítást adni. Ezután Arany Bálint 1946 január hó 31. napján felkereste Orbán Jánost a markó-utcai fogházban, ahol őt dr. Pfeiffer tanácsának megfelelően kitanította. 1946 február 14-én dr. Szőnyi Zoltán népügyész kihallgatta Orbán János terheltet, aki ekkor dr. Pfeiffer Zoltánnak Arany Bálint által közvetített tanácsának megfelelően, korábbi beismerő vallomását visszavonta és azt adta elő, hogy Budapestről Szombathelyre utazott, ahol 1945 március 27-ig, a kiürítésig tartózkodott és így került Németországba és amerikai fogságba, mint civil ember esett. :"> :, A népügyész Orbán János népügyészségi vallomását nem tartotta hiteltérdemlőnek. Gyanússá tette a beismerő vallomás visszavonását egyrészt az, hogy a beismerő vallomásait illetően semmiféle kényszerhelyzetre nem hivatkozott, másrészt korábbi vallomásaiban oly aprólékos részleteket is előadott, amelyek valószínűsége kizárttá tette, hogy azt Orbán János, vagy a nyomozó hatóság találta volna ki. A népügyész ennekfolytán 1946 február hó 23. napján megkereste a budapesti I. honvédkerületi parancsnokság D. osztályát a nyomozás kiegészítése végett. Ezt követően dr. Pfeiffer Zoltán az iratokkal együtt magához hivatta dr. Szőnyi Zoltán előadó népügyészt és az ügy referálása után ingerült hangon azt a véleményét nyilvánította, hogy terhelt ellen semmiféle konkrét bizonyíték nincs, utasította, hogy várja meg, amíg Szombathelyről olyan tartalmú hivatalos írást fog kapni, hogy Orbán János mint civil ember tartózkodott Szombathelyen és annak vétele után hozzon megszüntető határozatot. A népügyész ezzel szemben ellenvéleményt nyilvánított, különös hivatkozással arra, hogy Orbán János beismerő vallomásaiban olyan tényeket is előadott, amelyek annak valódiságát nagymértékben alátámasztják és még azt is közölte, hogy a vádirat-tervez etet már el is készítette, mire Pfeiffer Zoltán őt ingerült hangon leintette, utasítván, hogy tegyen eleget rendelkezéseinek, mert Orbán egy ártatlan ember, akit nem lehet alaptalanul megvádolni. Az ezután megindult mentési akció során Arany Bálint Döbrössi Lajos ref. lelkész közösségi taghoz fordult Szombathelyre levéllel, amelyben arra kérte nevezettet, hogy szerezzen Orbán János részére Szombathely polgármesterétől olyan helyhatósági igazolványt, amely igazolja, hogy nevezett 1944 december 15-től 1945 március hó 27. napjáig Szombathelyen tartózkodott. Ez a bizonyítvány dr. Tóth János városi tanácsos közösségi tag segítségével be is szereztetett, amelyet Arany Bálinthoz juttattak és azt Orbán János védője benyújtotta a budapesti népügyészséghez. Ennek megtörténte után dr. Pfeiffer Zoltán ismét magához rendelte dr. Szőnyi Zoltánt, a népügyészt és a szombathelyi irat alapján arra utasította, hogy a budapesti I. honvéd kerületi parancsnokság D. osztálya útján elrendelt pótnyomozást vonja vissza, másrészt pedig hozzon megszüntető határozatot. Ennek alapján a népügyész 1946 május hó 31. napján 1946. Nü. 1.475/4. szám alatt elkészítette a nyomozást megszüntető határozat tervezetét és azt jóváhagyás végett felterjesztette az Igazságügyminisztériumba, ahol azt jóváhagyták. \