Nemzetgyűlési irományok, 1945. II. kötet • 71-172., III. sz.

1945-71 • Törvényjavaslat a nemzetgyűlési képviselők összeférhetetlenségéről

20 71. ^zám. Ami az összeférhetetlenségi; bíráskodás kérdését illeti, a számba jövő különböze megoldási lehetőségek közül a törvényjavaslat azt az egyszeiű és természetes megoldást tette magáévá, hogy az összeférhetetlenségi esetekben maga , a nemzetgyűlés plénuma döntsön. E megoldás elfogadásánál a törvényjavaslatot nemcsupán az összeférhetetlenség tárgyában a múltban ítélkező parlamenti bizottságok működésivel kapcsolatban felmerült számos panasz vezérelte, hanem az az elvi álláspont is, amely szerint a nemzetgyűlés egy tagját sem lehet jogosan; elzárrá attól, hogy a nemzetgyűlés független és minden befolyástól mentes működésének kérdésébe közvetlen beleszólása legyen. A javasolt rendelkezéssel szemben aligha lehet alaposan felhozni azt a kifogást, hogy a nemzetgyűlés, mint nagyszámú tagokból alakult testület, kevéssé alkalmas a bíráskodási a, mert itt szoros értelemben vett bíráskodásról tulajdonképpen nincs is szó ; a törvényjavaslat egyszerűségre törekvő rendelkezései mellett pedig bonyolult esetek csak iitkábban kerülhetnek döntés alá ; nem kétséges továbbá, hogy^ az alapos bizottsági előkészítés az ilyen kivételes alkalmakkor is megkönnyíti majd az eset elbírálását. Ebből az alapelvből kiindulva a 13. § mindénekelőtt kirnend ja, hogy az összeférhetetlenség tárgyában a nemzetgyűlésnek az összeférhetetlenségi bizottság tesz javaslatot. A javaslat megalkotása végett a bizottság meghallgatja a képviselőt, beszerzi a szükségesnek látszó bizcnyitékokat, mégpedig általában közvetlenül, ha azonban tanuk vagy szakértők meghallgatása válik szükségessé, evégből az illetékes járásbírósághoz intéz megkeresést. A bíróságok és egyéb i hatóságok a megkeresést haladéktalanul teljesíteni kötelesek. A bizottság eljárására nézve egyébként a házszabályok rendelkezései irányadók. A 14. § a fentebb kifejtettek szellemében az összeférhetetlenség tárgyában való döntésre magát a nemzetgyűlést jogosítja fel. Részletesen szabályozza a 14. § (2)—(5) bekezdése a nemzetgyűlésnek ebben a tárgyban hozandó határozatait. Az összeférhetetlenség egyes eseteinek különböző természetéből önként folyik, hogy e^ nemzetgyűlési határozatoknak is különböző intézkedéseket kell magukban foglalniok. A közszolgálati összeférhetetlenség megállapítása esetében ehhez képest a nemzetgyűlés az.érintett képviselő szabadságolása és illetményeinek beszüntetése iránt teszi meg a szükséges intézkedést; az összeférhetetlenséget előidéző egyéb alkalmazás vagy megbízás esetében felhívja a képviselőt, hogy az összeférhetetlen helyzetet szüntesse meg, azaz vagy alkalmazásáról- (megbízatásáról) vagy képviselői mandátumáról mondjon le i az összeférhetetlenség egyéb eseteiben pedig egyszeiűen megszűntnek mondja ki a képviselői megbízatást. Nyilván ugyanígy kell szólnia a nemzetgyűlés határozatának akkor is, ha a képviselő az összeférhetetlen helyzet megszüntetésére irányuló felhívásnak a kitűzött határidő alatt nem tesz eleget. A törvényjavaslat 4. és 5. §-aiban meghatározott összeférhetetlenségi esetekben elképzelhető olyan megoldás is, amely mellett a képviselő megbízatása nem szűnik meg azonnal, hanem előbb a nemzetgyűlés ebben az esetben is felhívja a képviselőt az összeférhetetlen helyzet megszüntetéséré és a nemzetgyűlési tag^ság megszűnése csak akkor áll be, ha, a képviselő a felhívásnak a megállapított határidőben nem tesz eleget. Minthogy azonban a közéleti tisztaság megóvásának szempontjai ennek a megoldásnak ellene szólnak, a törvényjavaslat a szigorúbb álláspontot tette általában magáévá. Megerősíti a törvényjavaslat álláspontját az a megfontolás is, hogy az ilyen helyzet esetében a képviselő többnyire még a határozathozatal előtt az összeférhetetlen helyzettel jáiö haszonnak élvezetébelép és mivel az]b felderíteni sokszor alig lehetséges, a közélefi erkölcsbe ütköző módon elnyert hasznot illetéktelenül és büntetés nélkül tovább élvezhetné. Tekintve mégis, hogy a jelen törvényjavaslat hatálybalépése előtti időben / /