Nemzetgyűlési irományok, 1945. II. kötet • 71-172., III. sz.

1945-71 • Törvényjavaslat a nemzetgyűlési képviselők összeférhetetlenségéről

71. szám. il a rájuk vonatkozó különös szabályoknál fogva egyébként az állami alkalmazottakkal esnének is egy tekintet alá. Megállapítja a törvényjavaslat a közszolgálati összeférhetetlenség kezdőpontját is, ami a közalkalmazottnak képviselővé választása esetében a nemzetgyűlési tagság igazolásával, képviselőnek közszolgálati állásra való alkalmazása esetében pedig az alkalmazás időpontjával esik egybe. A közszolgálati összeférhetetlenség megállapítása céljának tulajdonképpen csak akkor felelhet meg, ha kivétel nélkül érvényesül. Bizonyos szűkkörű kivételektől, a gyakorlati szükségesség követelményei folytán még sem lehet elzárkózni, így például "a miniszterek állását a parlamentáris kormányzati élv természetes folyamányaként elkerülhetetlenül ki ke^ll venni az összeférhetetlenség alól. Ugyanez áll az államtitkárokra, akik a közszolgálat hierarchiájában a miniszterek helyettesei. Szaksz'empontból kívánatosnak mutatkozik, hogy az említett kivételqk mellett a Budapesten működő egyetemek tanárainak állása is összeférőnek nyilváníttassék a képviselőséggel, ami annál is inkább megengedhető, mert állásuk természete őket a kormánytól függetlenné teszi, a tanári munka és a képviselőség egyidőben való ellátáaa pedig nem ütközik nehézségbe. Ugyancsak szak szempont ok indokolják azt, hogy Budapest székesfőváros polgármesterének és alpolgármestereinek, valamint a Fővárosi Közmunkák Tanácsa elnökének, valamint a Gazdasági Főtanács főtitkárának állása a nemzetgyűlési tagsággal szintén összeférő áílásnak tekintessék. E szempontok gondos mérlegelésével vonja meg az 1. § (4) bekezdése a közszolgálati . összeférhetetlenség alól tett kivételek körét. A 2. §-hoz. A közszolgálati összeférhetetlenség következményeit a törvényjavaslat 2. §-a — amint az az általános indokolásban már említést nyert — lényegében az 1925 : XXVI. te. 182. §-ában megállapított elvek értelmében vonja le. Ehhez képest a képviselővé választott közszolgálati alkalmazott megbízatásának tartama alatt megmarad ugyan a közszolgálat kötelékében, de hivatását el nem láthatja, hanem őt erre az időre szabadságolni kell, sőt állását be is lehet tölteni. Minthogy azonban a törvényjavaslat felfogása szerint a képviselőnek a közszolgálati állással egybekötött illetmények élvezetében való meghagyása visszás volna, az (1) bekezdés intézkedik aziránt, hogy a képviselő mandátumának tartama alatt illetményeket ne kaphasson. Mindez természetesen nem vonatkozik az 1. § (4) bekezdése szerint a képviselőséggel összeférőnek nyilvánítottállásokra. A miniszter, az államtitkár, a Budapesten működő egyetemi tanár, a székesfővárosi polgármester és alpolgármester, valamint a közmunkatanácsi elnök úgyszintén a Gazdasági Főtanács főtitkára, tehátüllását képviselőségének tartama alatt is betöltheti és az állásával egybekötött illetményeket is élvezheti. Hogy a közalkalmazott-képviselő a hivatali pályán való emelkedés lehetősége révén a kormánytól függő helyzetbe ne kerülhessen, a § (2) bekezdése kimondja, hogy őt megbízatásának tartama alatt— az összeférő állások kivételével — magasabb állásba előléptetni nem lehet. A méltányosság követelményeinek viszont megfelel és — mivel csupán a képviselőség megszűnése után bír jelentőséggel —• a képviselő függetlensége szempontjából sem aggályos annak kimondása, hogy az automatikus előlépéshez szükséges idő számításánál a mandátum-időtartama a tényleges szolgálattal essék egy tekintet alá. , ' .

v Az általános indokolásban érintett megfontolás alapján a törvényjavaslat biztosítja a közalkalmazott-képviselő számára megbízatásának - lejárta után a tényleges szolgálatba való visszatérést. Evégből a (3)

4 és (4) bekezdés elrendeli, hogy a mandátum megszűnése után a képviselő közalkalmazotti illetményeit ismét folyósítani kell és őt korábbi állásába vissza kell helyezni, ha pedig az a lét-