Nemzetgyűlési irományok, 1945. I. kötet • 1-70., I-II. sz.

1945-6 • Törvényjavaslat a Kúrián honvédbírósági fellebbviteli tanács szervezéséről és az ezzel kapcsolatos rendelkezésekről

6. szám. 55 létszámviszonyaival, a törvényjavaslat módot ad arra, hogy nyugállományú hadbíró is helyet foglalhasson a külön tanácsban, bár kívánatos volna, ha lehetőleg tényleges hadbírák töltenék be ezt a tisztet. Hasonlóképpen a tényleges helyzettel számol a törvényjavaslat akkor is, amikor a tanácstagságot nem köti kifejezetten valamely rendfokozathoz, a Kúria tekintélyének azonban mindenesetre az felelne meg, ha vezérőrnagyi vagy legalább is ezredesi rendfokozatú hadbírák kerülnének be tagként a honvédbírósági fellebbviteli tanácsba. Az a rendelkezés, hogy mind a kijelölés, mind pedig a kinevezés három év tartamára szól, a tanács körén belül a szakszerűség és állandóság szempontjainak érvényesülését, a póttagok kijelölése, illetőleg kinevezése pedig a tanács zavartalan működését kívánja biztosítani. A kúriai bírákkal azonos bírói működésük okszerű következménye, hogy a külön tanács hadbírói tagjait ebben a minőségükben a Kúria ítélőbíráival egyenlő fegyelmi felelősség terhelje és kiterjedjen reájuk a Kúria elnökének felügyeleti joga, másrészről azonban az elmozdíthatatlanság, áthelyezhetetlenség és bírói függetlenség szempontjából is ugyanaz legyen a jogállásuk, mint aminő a Kúria bíráit megilleti. Esetleges kétségek elkerülése végett nem felesleges rámutatni arra, hogy abban az esetben, ha sor kerülne rá, hogy a legfőbb fegyelmi bíróság a külön tanács hadbírói tagját állásvesztésre ítéli, ezzel a hadbírói tag — az 1936 : III. te. 12. §-ából folyó elveknek megfelelően — csupán tanácsi tagságát veszíti el. Nem igényel részletesebb megokolást a § ama rendelkezése, amely a hadbírói tagokat az együttalkalmazást kizáró okok tekintetében is a Kúria ítélőbíráival azonos elbírálás alá vonja. Kifejezetten gondoskodik végül a § arról, hogy a külön tanácsnak tanácsjegyző álljon rendelkezésére. A törvényjavaslat előkészítő munkálatai során beható megfontolásban részesült az a kérdés, hogy a honvédbírósági fellebbviteli tanács eljárása tekintetében a polgári, avagy a katonai bűnvádi perrendtartás szabályai legyenek-e irányadók. Amikor a törvényjavaslat 3. §-a a kérdést az utóbbi értelemben dönti el, azt a felfogást juttatja érvényre, hogy kevésbbé visszás, ha a Kúria kétféle perrendtartás szerint jár el (hiszen a jelenleg hatályos jogban is különböző eljárási szabályok irányadók a köztörvényi és például az uzsorabírósági ügyekben), mintha ugyanabban az ügyben kellene kétféle eljárási szabályt alkalmazni. Ebből az elvi okból de azoknak a szinte leküzdhetetlen gyakorlati nehézségeknek elkerülése végett is, amelyekkel a polgári bűnvádi perrendtartás alkalmazása esetében okvetlenül szükséges lényegbevágó eltérések részletes megállapítása járna, a külön tanács eljárása tekintetében a törvényjavaslat a Kbp-nak, valamint az azt módosító és kiegészítő jogszabályoknak a legfelsőbb honvéd törvényszék eljárására vonatkozó rendelkezéseit rendeli irányadókul. Mégis arra való tekintettel, hogy a gyakorlat esetleg szükségessé teheti, — különösen az ügyvitel terén — eltérő szabályok megállapítását, egyben felhatalmazza az igazságügj^minisztert, hogy az említett rendelkezésektől a honvédelmi miniszterrel egyetértve a Bp. szellemének megfelelő eltéréseket állapíthasson meg. A honvédség bűnvádi perrendtartásától a polgári bűnvádi eljárás szellemének megfelelő eltéréseket két* vonatkozásban maga a törvényjavaslat is megállapít. Nevezetesen a jogegység érdekében használt semmiségi panasz elbírálását, úgyszintén valamely jogkérdésben a legfelsőbb honvéd törvényszék tanácsának vagy teljes ülésének a múltban hozott határozatától való eltérés szüksége esetében a döntést a Kúriának bűnvádi ügyekben alakított jogegységi tanácsára bízza. Az 1912 : LIV. te. 70. §-ában kifejezésre jutott elvi. álláspontnak teljesen megfelelő eme rendelkezéseket a törvényjavaslat 3. §-ának (*) bekezdése a jogegység fokozottabb biztosítását célzó olyan további rendelkezéssel egészíti ki, amely a Kúria büntetőjogi döntvényeit a honvéd törvényszékek irányában is kötelező erővel