Nemzetgyűlési irományok, 1945. I. kötet • 1-70., I-II. sz.

1945-69 • Törvényjavaslat a szövetkezetekről

6&. szaïn. 56Ë kell zárni, működésüket részvénytársasági vagy korlátolt felelősségű társasági formában tovább folytassák anélkül, hogy előzőleg fel kellene számolniok. Ebben is à javaslatnak az a célkitűzése jut kifejezésre, hogy a javaslat csak a szövetkezeti életet kívánja a nem szövetkezeti vállalkozásoktól megtisztítani, de az utóbbi vállalatoknak más vállalati formában való boldogulása elé nem kíván akadályt gördíteni. A javaslat — mint már bátor voltam kifejteni — a tagok között általában aïs egyenlő jog és kötelezettség elve alapján áll és nem engedi meg, hogy. az alól az alapítók kivétessenek (21. § (2) bekezdés és 23. § (3) bekezdés)». Ezeket a rendelkezéseket természetesen figyelembe kell venni a, szövetkezetek" nek a törvény szerint kötelező átalakulása.során is. Ezekre az esetekre ad szabályt a javaslat 185. §-a, amikor kimondja, hogy ha a szövetkezet alapszabálya egyes tagoknak különös előnyt biztosít, az ilyen megkülönböztetést az alapszabály módosításánál meg kell szünteimi. A különös előny ellenértékét a közgyűlés állapítja meg úgy, hogy a különös előnyt élvező tag részére meghatározott számú új üzletrész jegyzését teszi lehetővé. Ha a tag a közgj^űlés határozatát magára nézve sérelmesnek találja,, a szövetkezetből kiléphet. Ilyen esetben a kilépés feltételei tekintetében a szövetkezet nem módosított alapszabályainak rendelkezéseit kell alkalmazni. Jogfejlődésünk a különleges szövetkezetek egész sorát építette ki. Ezek a szövetkezetek mind a Kt. alapján állanak, különleges célkitűzéseiknek megfelelően azonban a Kt. rendelkezéseitől eltérő jogszabályok is'.vonatkoznak rájuk. Ezekre a szövetkezetekre a javaslat rendelkezéseit nem lehet minden további nélkül kiterjeszteni, mert a részletek átvizsgálása nélkül nem lehet megállapítani, hogy a javaslat rendelkezései a különleges jogszabályok rendelkezéseivel mennyiben férnek össze. De jogpolitikai szempontból is helyesebb, ha ezeket a különleges és nyilván változó jogszabályokat nem a törvény, hanem egy-egy külön rendelet szabályozza. Hiszen ezek a külön jogszabályok már nem a szövetkezeti eszme tiszta tartalma szerint alakult szövetkezeteket, hanem valamely különleges gazdasági célt is szemelőtt tartó jogviszonyokat szabályoznak. Az ilyen szövetkezetekre a javaslat minden rendelkezését mereven nem lehet alkalmazni, mert annak kárát szenvedné az a különleges közgazdasági vagy közjóléti cél, amelynek elérésére a szövetkezet létesíttetett. Éppen ezért a javaslat 187. §-a kimondja, hogy a magyar köztársaság kormánya — e vállalatok eredményes működéséhez fűződő közgazdasági és egyéb közérdekekre figyelemmel — rendelettel állapítja meg, hogy a törvény rendelkezéseit ezekre a vállalatokra keli-e és ha igen, milyen eltéréssel kell alkalmazni. A felsoroltak között vannak olyan szövetkezetek — mint a közjóléti szövetkezetek —, amelyek nem is szövetkezetek, hanem a szociálpolitika szolgálatában közintézmény-jellegű egyesülések. Elképzelhető, hogy az ilyen szervezetek az eddigi jogszabályok szerint működnek tovább, tehát a javaslat rendelkezései reájuk egyáltalában nem terjednek majd ki. Az ilyen vállalkozásra csak az a kikötésem, hogy az — miután nem szövetkezet — - cégében a szövetkezet szót ne használja. Annak a célnak érdekében, hogy a szövetkezeti életben mielőbb rend legyen, a javaslat a kormányt a szóbanlévő különleges szabályoknak hat hónap alatt való életrehívására kötelezi. A 8.840/1945. M. E. számú rendelettel életrehívott Országos Szövetkezeti Tanács szerepe a Kamara felállítása folytán megszűnik. Ezt a javaslat 188. §-a ki is mondja és ezenkívül úgy rendelkezik, hogy az Országos Szövetkezeti Tanács vagyona a Kamarára száll át. , 71*