Nemzetgyűlési irományok, 1945. I. kötet • 1-70., I-II. sz.
1945-63 • Törvényjavaslat a külföldre hurcolt magyar személyek, illetőleg nemzeti vagyontárgyak gondozásának előmozdításáról
63. ssám. 461 Melléklet a 03. száma irományhoz. Indokolás ,,a külföldre hurcolt magyar személyek, illetőleg nemzeti .vagyontárgyak gondozásának előmozdításáról* * szóló törvényjavaslathoz. A letűnt uralmi rendszer intézkedései folytán a nyugati országokba kihurcolt magyar nemzeti vagyontárgyak felkutatása, összegyűjtése, biztonságba helyezése és hazaszállítása iránt a kormányzat többirányú hatásos rendszabály foganatosítását vette tervbe. E rendszabályok eredményes végrehajtása érdekében szükségesnek mutatkozik az annak idején külföldre távozott és a reájuk váró büntetéstől való félelmükben eddig még vissza nem tért magyar állampolgárok közreműködésének igénybevétele. A csatolt törvényjavaslat ezt a célt azzal kívánja előmozdítani, hogy egyfelől büntetlenséget biztosít azok számára, akik a külföldre hurcolt vagyontárgyak gondozása körül igazoltan jelentős érdemeket szereznek (1. §), másfelől szigorú büntetéssel fenyegeti azokat, akik az említett feladatok ellátásában tőlük elvárható közreműködést megtagadják (2. §). A törvényjavaslat 1. §-a a büntetlenség kedvezményét azokra is kiterjeszti, akik a külföldre hurcolt magyar személyek gondozásában működtek jelentősen közre, mert felfogása szerint az utóbbi érdek egyenrangú a vagyontárgyak hazaszállításához fűződő érdekekkel ; viszont kizárja a kedvezményből mindazokat, akiknek súlyos beszámítás alá eső bűncselekménye az állam büntetőjogi igényéről való lemondást megengedhetetlenné teszi. A fentiekben vázolt rendelkezéseket a törvényjavaslat 2. §-ának (s) bekezdése azzal egészíti"ki, hogy a külföldön lévő nemzeti vagyon megóvásának fokozottabb biztosítása érdekében jelentős mértékben emeli az ahhoz tartozó tárgyak tekintetében elkövetett sikkasztás, hivatali sikkasztás és hűtlen kezelés bűntettének büntetését. A (3) bekezdés pedig a 2. § alá eső bűncselekmények irányában az ú. n. állami védelem elvét juttatva érvényre, a Btk. 7. §-ának alkalmazását rendeli, amely rendelkezés kizárja azt, hogy az elkövető enyhébben legyen megbüntethető vagy éppen büntetlenül maradhasson azon a címen, hogy cselekményét az elkövetés helyének jogrendszere nem bünteti vagy enyhébben bünteti, mint a jelen törvényjavaslat 2. §-a. A törvényjavaslat egyéb rendelkezései részletes megvilágítást nem igényelnek. Budapest, 1946. évi augusztus hó 27. napján. Dr, Mies István s. h., igazságügyminiszter.