Nemzetgyűlési irományok, 1945. I. kötet • 1-70., I-II. sz.

1945-44 • Törvényjavaslat a népbíráskodással kapcsolatos egyes rendelkezésekről

284 44. szám. lat 15. §-a tehát az előzetes letartóztatás fenntartása ellen irányuló felfolyamodást is kizárja. E rendelkezések azonban csupán az elsőfokú ítélet kihirdetése előtt érvényesülhetnek, mert az elsőfokú ítélet kihirdetése ufcán az ügy amúgyis a Népbíróságok Országos Tanácsához kerül, amely a szabadlábra helyezés kérdésében a Bp. 157. §-a értelmében hivatalból is határozhat. Nem lenne tehát értelme a felfolyamodási jog kizárásának arra az esetre, ha az előzetes letartóztatás elrendelése vagy fenntartása az elsőfokú ítélet kihirdetése után történik. A népbíráskodást életrekeltő jogszabályok a népbíróságokat a rendes bíróságok szervezetén kívül álló és azoktól teljesen független bíróságokként szervezték meg. A népbíráskodásról szóló 81/1945. M. E. számú rendelet előkészítése során az is erősen vitatott kérdés volt, vájjon a népbíráskodás céljával és rendeltetésével összeegyeztethető-e egyáltalában a fellebbvitel megengedése, míg végül az az álláspont győzött, hogy fellebbviteli fórumra a joggyakorlat egyöntetűségének biztosítása érdekében elengedhetetlenül szükség van. Az azonban kétségtelen, hogy a rendelet megalkotása idején éppúgy, mint azt követően a kormányzatnak, a politikai pártoknak és a demokratikus közvéleménynek egybehangzó kívánsága volt, hogy ha, helye van is fellebbvitelnek a népbíróságok határozatai ellen, abba a rendes felsőbíróságoknak semmiféle beleszólásuk nem lehet. Az említett alaprendelet 56. §-ának tagadhatatlanul szoros értelmezést is engedő szövegezése folytán a népbírósági gyakorlatban ennek az elvnek ellenére mégis kétségessé válhatott, hogy bizonyos körben —• így egy legutóbb előfordult eset kapcsán pl. a kizárási kérelem, tekintetében — nincs-e az ítélőtáblának vagy a Kúriának a népbíráskodás térületére is kiterjedő hatásköre. Minden kétség eloszlatása végett szükséges tehát annak kifejezett kimondása, hogy a népbíráskodás tekintetében a fellebbviteli hatáskör és általában a bűnvádi perrendtartás szerint a felsőbíróságokat megillető hatáskör a rendes felsőbíróságok kizárásával, egész terjedelmében a Népbíróságok Országos tanácsát illeti. Ezt célozza a 16. §-ban javasolt rendelkezés. A népbíráskodás körében — ideértve az igazolási eljárás fellebbviteli szakát is — ugyanaz a jogegység kívánatos, amelyet a rendes igazságszolgáltatásban az elvi határozatok, a jogegységi döntvények és a jogegység érdekében érvényesíthető perorvoslat biztosítanak. Ennek a követelménynek igyekszik megfelelni a javaslat ötödik fejezete, (18—22. §-ok). Evégből a Bp. 441. és következő §-aiban szabályozott jogegységi perorvoslat intézményét meghonosítja a népbíráskodás körében is, de az utóbbi eltérő természetéhez mért módosításokkal. A perorvoslat bejelentésére a népfőügyész jogosult, aki azonban nem csupán szoros értelemben jogszabályt sértő határozatokat támadhat meg, hanem minden olyan határozatot vagy intézkedést, amely ellenkezik a népbíráskodás, illetőleg az igazolási eljárás céljával és rendeltetésével. Míg a Bp. idevágó rendelkezései értelmében a jogegység érdekében sem használható perorvoslat, ha az illető kérdésben a Kúria jogerős érdemi határozatot hozott, addig ez a korlátozás a népbíráskodás körében mellőzendőnek látszik. A népbíráskodásban ugyanis a jogegységi döntvény hozatalának nincsen helye ; mivel továbbá a Népbíróságok Országos Tanácsánál több tanács is működik : e tanácsok ítélekzésének egyöntetűsége csak ez úton biztosítható. A rendkívüli perorvoslat elbírálására a javaslat 19. §-a szerint a Népbíróságok Országos Tanácsánál külön tanácsot kell szervezni, amely a bíróság elnökén (helyettesén) felül tíz tagból áll. Ez a szám megfelel a Kúrián működő jegegységi tanácsok létszámának. - A Bp. .441. §-án alapuló jogegységi perorvoslat tárgyában hozott határozat rendszerint a törvénysértés elvi megállapítására szorítkozik és azt csupán hatásköri tévedés esetében, valamint abban az esetben orvosolja, ha a törvénysértés a vádlott