Nemzetgyűlési irományok, 1945. I. kötet • 1-70., I-II. sz.

1945-44 • Törvényjavaslat a népbíráskodással kapcsolatos egyes rendelkezésekről

44. szám. 281 miniszter állásfoglalásától teszi függővé, aki külön szakbizottság meghallgatása után állapítja meg, vájjon a bűnvádi eljárás megindítása közérdekből szükséges-e. A javaslat 7. §-a három új népellenes bűntetti tényálladékot állapít meg. Népellenes bűntettesként rendeli büntetni azokat, akik az igazolási B1 járás során jogerősen kiszabott büntetés érvényesülését akár mint hivatali elöljárók, illetőleg munkaadók, akár mint joghátránnyal sújtott személyek megakadályozzák ; népellenes bűntettesnek nyilvánítja a népbíráskodásban és az igazolási ' eljárásban való közreműködésre hivatott személyeket, ha e tisztségükből folyó kötelességüket szándékosan és súlyosan megsértik, végül azokat a hivatali elöljárókat vagy munkaadókat, akik a nekik alárendelt személyeket népbírói vagy igazolóbizottsági tagságukkal kapcsolatos kötelességeik teljesítésében jogtalan kényszerrel akadályozni törekszenek. Ami az első helyen említett rendelkezést illeti, eddig semmiféle büntetőjogi következmény sem biztosította az igazolási eljárás során hozott jogerős határozatban kiszabott hátrányok maradéktalan érvényesülését. Előfordulhatott tehát, hogy pl. a munkáltató nem távolította el a szolgálatból állásvesztésre vagy nyugdíjazásra ítélt alkalmazottját ; előléptette vagy vezető állásban alkalmazta azt, akinek ilyen működését a határozat kizárta; úgyszintén nem volt büntetőjogi szankciója annak sem, hogy a joghátránnyal sújtott személy valóban tartózkodjék minden olyan tevékenységtől, amelytől őt,az igazolási eljárás során jogerősen eltiltották. A népbíráskodás és az igazolási eljárás tekintélyét súlyosan veszélyeztetheti' az a körülmény, hogy egyes népbírák, illetőleg igazolóbizottsági tagok a tárgyalásokról való igazolatlan sorozatos elmaradásukkal vagy más kötelességszegéssel meghiúsítják az ügyek gyors, pontos és szabályszerű elintézéséhez fűződő közérdek érvényesülését. Szükséges tehát ennek a magatartásnak népellenes bűntetté nyilvánítása, mégpedig azért is, mert az a demokrácia részéről megnyilvánuló bizalomnak felháborító semmibevevése. Hasonló kötelességszegések a tanácsvezető bírák, népügyészek, valamint a jegyzőkönyvvezetők részéről is felmerülhetnek és a népbírák, illetőleg igazolóbizottsági tagok kötelességszegéseivel azonos megtorlást igényelnek. A 7. § vonatkozó rendelkezéséből azonban nyilvánvaló, hogy csupán a szándékos és súlyos kötelességsértések esnek a 7. § súlya alá. Hogy azonban a büntetőjogi következmények alkalmazhatók legyenek, indokolt annak biztosítása, hogy a népbíró, illetőleg igazolóbizottsági tag mindennemű jogellenes hátránytól való félelemtől mentesen tehessen eleget kötelességének. Ezért nyilvánítja bűntetté a 7. § azt a cselekményt is, amellyel valaki a hivatali vagy alkalmazotti kapcsolatánál fogva tőle függő személyt népbírói, illetőleg igazolóbizottsági tagságával járó kötelességének teljesítésében hátrány alkalmazásával vagy kilátásba helyezésével akadályozza. A javaslatnak hatásköri rendelkezéseket tartalmazó második fejezete jelentősen bővíti a népbírósági hatáskört. Mindazok, akik a gazdasági stabilizációhoz fűződő, döntő jelentőségű közérdeket gazdasági jellegű bűncselekmények elkövetésével sértik vagy veszélyeztetik, a nép és a demokratikus rendszer legveszedelmesebb ellenségei közé tartoznak. Ebből a meggondolásból kiindulva, a javaslat 9. §-a az ott felsorolt bűntetteket a népbíróság hatáskörébe utalja. A fizetési eszközökkel történt visszaélések tekintetében ezidőszerint a budapesti büntetőtörvényszék mellett szervezett uzsorabíróság kizárólagos hatásköre és illetékessége áll fenn. Ezt a javaslat népbírósági vonatkozásban is fenntartja. Minthogy azonban a gazdasági jellegű bűncselekmények megnyugtató elbírálásához különleges jártasság, az illető gazdasági viszonyok bizonyos fokú ismerete szükséges, a szóbanforgó bűntettek tekintetében a Nemzetgyűlési iromány. 1945—1949. I. kötet. 36