Nemzetgyűlési irományok, 1945. I. kötet • 1-70., I-II. sz.

1945-34 • Törvényjavaslat a szénbányászat államosításáról

198 34. szám. szerint egységes rendszerben folyik, a kirendelt hites könyvvizsgálók az államosítás alá eső vagyonösszességre vonatkozó pénzügyi mérleget állítják össze s a szükséghez képest, több-kevesebb időre átvizsgálják a vállalatok könyvvitelét, ellenőrzik az elválasztásra kerülő üzemeknél visszamaradó vagyontárgyakat, egyszersmind a kiutalt munkabérsegélyek, beruházási hitelek stb. felhasználását is kivizsgálják. IV. FEJEZET. • •,.'• Az államosítással kapcsolatos Iciilön rendelkezések. 7. §. Az államosításnak az a módja, amely a Nemzetgyűlés ismertetett határozata értelmében a javaslat alapját képezi, nagy felelősséget ró a jogalkotóra annak folytán, hogy nem vállalatok, hanem csak a .szénbányaüzemek s az ezektől el nem választható egyéb üzemek kerülnek állami tulajdonba. Különös gondot kellett fordítani arra, hogy az államosítás a földrajzilag összenőtt s most csak tulajdonjogilag elválasztandó ipartelepek működését meg ne bénítsa. Ezért kötelezi a javaslat az államot és a régi tulajdonost, hogy szerződéssel tisztázzák egymás között az elválasztás következtében felmerülő kérdéseket. A felmerülő viták elintézése végett a javaslat olyan döntőbíróságot hív életre, amelyben — a választott bírósági elv példájára — a gyorsaság, a szakszerűség és a pártatlanság egyképpen érvényesül. 8. §. Az ájlami kezelés 1946 január 1.-től a törvényhozás intézkedéséig az államosításra kerülő vállalat javára és terhére történt. Mivel az állam a tényleges birtokbavétel napjával — 1946 január l.-ével — szerzi meg a tulajdont, a tulajdonból eredő hasznok és terhek is az államot kell, hogy illessék. 9. §. A Nemzetgyűlés már említett határozatának fogalmazása a szénbányák állami kezelésbevételéről szóló jogszabályok megalkotásánál igen sok nehézséget okozott. A felmerült viták eloszlatása végett szükséges az (i) bekezdésben megemlített három rendelet jóváhagyása. Az állami kezelésbevétel természetesen megszűnik, mihelyt az állami tulajdonba vett tárgyakat az állam az állami szénbányászatot folytatni hivatott szervnek birtokába adta. 10. §. A szénbányák állami kezelésbevételével kapcsolatos a megfelelő személyzet kiválasztása is. ;

Mivel az üzemeknél létszámváltozás nincs, sőt inkább a föld alatt dolgozó vájárok és a műszaki személyzet létszámának szaporítása lenne kívánatos, ez elsősorban a vállalati központok tisztviselők arát érinti. Megnyugtatásul szolgálhat ugyan, hogy a kialakítandó mintegy öt állami szénbányászati vállalati egység és az ezeket egybefoglaló központi szervezet á szénbányavállalatok tisztviselői karát jórészben fel tudja venni s így a begyakorlott és tapasztalatokkal rendelkező tisztviselők, ha személyük demokratikus szempontokból kifogás alá nem esik, az állam szolgálatában folytatják szerzett jogaik sérelme nélkül eddigi munkájukat, elkerülhetetlen azonban, hogy az államosítás folytán egyesek exisztenpiájukban ne érintessenek. Ezzel kapcsolatban rá kell mutatni arra is, hogy a szénbányák személyzetében bekövetkező csökkenés nem vagy legalább is nem elsősorban az államosítás következménye. T. i. a háborús gazdálkodás következtében a minőségileg kiválasztott emberanyagot mennyiségileg fel kellett hígítani, hogy a megsokszorozódott munkát és apiólékosabbá tett közigazgatási feladatokat el lehessen végezni és a katonai szolgálatot teljesítő munkavállalókat pótolni lehessen. így a kelleténél mindenütt több személy van alkalmazásban, ami a viszenyok rerdeződése, a közlekedés szabályozása, a nyers-