Képviselőházi irományok, 1939. XI. kötet • 870-893., XIV-XV. sz.
Irományszámok - 1939-871. Törvényjavaslat a gyógyszerészetről
82 871. szám. A (3) bekezdés mellékbüntetésként igen súlyos következményeket ró a jogtalan vagyoni haszon elérése céljából elkövetett fentebb említett cselekmények. tetteseire, amikor kimondja, hogy határozott időre vagy véglegesen el kell tiltani őket a gyógyszerészi foglalkozás folytatásától. Ennek a rendelkezésnek még továbbmenő súlyos következménye is van, hiszen a 30. §. (1) bekezdésének c) pontja alapján végleges eltiltás esetében a személyjogú gyógyszertári jogosítványt vissza kell vonni. Bár így a cselekmény büntetése valóban rendkívül súlyos, mégis a cselekmény súlyával arányban állónak tartom ezt a büntetést. Az eddigi tapasztalatok alapján ritkán kerülhet ugyan sor a most tárgyalt büntető rendelkezés alkalmazására, mégis gondolni kell a cselekmény elkövetésének lehetőségére. Miután a gyógyszerellátást a javaslat a lehető legnagyobb mértékben biztossá kívánj a tenni, szükség volt a most ismertetett szigorú büntető rendelkezések felvételére is. A 47. §-hoz. Ez a §. vétséggé nyilvánít oly cselekményt, melynek büntethetőségét az eddigi jogszabályok a bírói gyakorlat szerint nem tették lehetővé. A társadalombiztosítási intézetek egyes betegei néha azzal a kívánsággal lépnek fel a gyógyszertárakban, hogy a gyógykezelésük céljából rendelt gyógyszerek helyett a gyógyszerész más anyagot pl. mosdószappant szolgáltasson ku Az egyik kir. törvényszék az imént vázolt cselekményért vád alá helyezett gyógyszerészt azzal az indokolással mentette fel, hogy a társadalombiztosítási intézet biztosítottja azt t csinál gyógyszerével és a gyógyszert rendelő vénnyel, amit akar. A társadalombiztosítási intézetek zavartalan működéséhez és felesleges — az intézetek céljaival össze nem egyeztethető — igénybevételének megakadályozásához fontos közérdek fűződik. Az intézeteknek a törvény erejével biztosított bevételeit tehát meg kell óvni a rendeltetésüktől eltérő igénybevételtől. Az intézetek rendeltetésüktől eltérő igénybevétele lenne az az eset, ha a beteg az intézeti vény ellenében nem gyógyszert, hanem ehelyett mást szerezne be. Az ilyen cselekményeket a biztosított tagokat illetően már az intézetek alapszabályai tiltják és azzal a hátránnyal sújtják elkövetőjét, hogy a szolgáltatásokból kizárják. Miután azonban a gyakorlatban nincs mód annak megállapítására, h°gy a gyógyszerész által leszámlázott egyes vényekre mit szolgáltattak ki, szükségesnek mutatkozik a cselekmény szigorú büntetése. Nem jár az intézetek károsodásával az az eset, amikor a beteg a felírt gyógyszer helyett esetleg más gyógyszer kiszolgáltatását kívánja. Előfordul, hogy az azonos vagy közel azonos többféle gyógyszer közül a beteg az egyiket előnyben kívánja részesíteni és ezért azt kívánja a gyógyszerésztől, hogy ezt a megszokott gyógyszerét szolgáltassa ki. Az ilyen esetre indokolatlan lenne büntetés kirovása. A 48. §-hoz. Amint fontos érdek fűződik ahhoz, hogy orvosi képesítéssel nem bíró személy orvosi minőséget színlelve ne foglalkozzék betegek gyógykezelésével, éppen úgy elengedhetetlen annak tilalmazása, hogy szabályszerű jogosítvány nélkül bárki is gyógyszerként bármilyen anyagot vagy készítményt akár ellenszolgáltatásért, akár ingyen forgalomba hozzon. Az ilyen eljárás ugyanis a betegben azt a hitet kelti, hogy a neki ingyenesen vagy ellenszolgáltatásért átadott anyag vagy készítmény megbízható gyógyszer, márpedig erre semmiféle biztosíték nincs, ha a forgalombahozó nem esik a jelen törvényben meghatározott felügyelet és ellenőrzés alá. Az (1) bekezdés az ilyen jogellenes eljárásnak megtorlása tekintetében rendelkezik. A vegyészeti ipar jelentékeny összeget fordít kutató tevékenysége költségeinek fedezésére és arra is, hogy az újonnan forgalombahoizott gyógyszert ingyenes minták rendelkezésre bocsátásával széles körben kipróbálhassák. Nyilvánvalóan közérdek, hogy a gyógyszereket széleskörű gyakorlati kipróbálás alá vessék. Ha
