Képviselőházi irományok, 1939. XI. kötet • 870-893., XIV-XV. sz.

Irományszámok - 1939-871. Törvényjavaslat a gyógyszerészetről

követelések már nem a végrehajtást szenvedő követelései. De nem is lenne sem célszerű, sem helyes a követelések letiltását a kényszerhaszonbérbeadás bekövetkezte utáni időre is lehetővé tenni. A részben jövőbeli követelések letiltását a 41. §. (3) bekezdése alól tett kivételképpen a javaslat azért engedi meg, hogy kisebb követelések esetében módot. nyújtson a haszonbérbeadás súlyosabb és tartós hatályú intézkedésének elkerülésére. Ha azonban az elkerülni óhajtott súlyosabb intézkedés más hitelező kezdeményezésére már bekövetkezett, a letiltás már célját vesztette. De másfelől a végrehajtás során való haszonbérbeadást igen megnehezítené, sőt meg is hiúsíthatná, ha a haszonbérlőnek számot kellene vetni azzal, hogy a munkája eredményének előre ki sem számítható részét a hitelezők az intézeti követelések letiltása után elvonhatják tőle. Kern alkalmazható a jelen §. akkor sem, ha a gyógyszertár a végrehajtás foganatosításakor önkéntesen haszonbérbe van adva. Ilyen esetekben ugyanis az intézeti követelések szintén nem a végrehajtást szenvedő javára keletkeznek. Ha a gyógyszertári jogosítvány nincs a hiteltörzskönyvbe bejegyezve, a javaslat a jelen §-ban szabályozott, még nem keletkezett követelésekre is kiterjedő, tehát kivételes végrehajtási mód alkalmzását nem kívánja megengedni és nem kívánja azt lehetővé tenni a haszonbérlő ellen vezetett végrehajtás esetében sem, hanem csak olyankor, amikor a végrehajtásnak ez a módja a 42. §-ban szabályozott kényszerhaszonbérbeadás elhárítására alkalmas. A javaslatnak ez az álláspontja a 44. §. (i), illetőleg a 41. §. (2) bekezdéséből tűnik ki, amelyek a most említett esetekre a hatályban lévő végrehajtási jogszabályokat kifejezetten változatlanul hagyják. A 44. §-hoz. A javaslat a gyógyszerészek jövőbeli hitelképességének biztosítására a gyógyszertári jelzálogjogban a hitelezők fokozott biztonságát szolgáló új jogintézményt kíván megvalósítani. Az új jogintézmény által nyújtott előnyökre azonban természetesen csak azok a hitelezők tarthatnak számot, akik a nekik nyújtott nagyobb biztonságot számbavéve, tehát annak megfelelően az adósra előnyösebben megállapított feltételek mellett nyújtottak hitelt. Az egész új intézmény célját tévesztené, ha a gyógyszerészek eddigi hitelezői minden ellenszolgáltatás nélkül az új intézmény előnyeinek élvezetébe lépnének. Ha a javaslat ezt megengedné, ennek az lenne a természetszerű következménye, hogy a gyógyszerészek ezidőszerinti hitelezői — akkor is, ha erre egyébként szükség sem lenne — tömegesen igyekeznének követeléseiket peresíteni, hogy végrehajtási úton mielőbb gyógyszertári jelzálogjogot szerezzenek és ezzel a netán ügyleti úton előnyös feltételű kölcsönök biztosítására alapítani kívánt jelzálogjogokat megelőző rangsort szerezzenek, ílymódon az következhetnék be, hogy a javaslat a gyógyszerészek helyzetének javítása helyett éppen a hitelezőik által való megrohanásukat idézné elő. A javaslat a vázolt lehetőségnek azzal veszi elejét, hogy a hiteltörzskönyvbe való bejegyzést a 37. §-ban csak a gyógyszertárral rendelkező kérelmére teszi lehetővé és ennek megtörténtéig a gyógyszertárra vezethető végrehajtás tekintetében a korábbi jogszabályokat mondja ki irányadónak. Attól kezdve viszont, hogy a gyógyszertári jogosítványt a hiteltörzskönyvbe bejegyezték, bármikori keletű követelés behajtásának útja a végrehajtási jelzálogjog szerzése lesz. Abból r mégis, hogy ugyanazon vagyontárgyak tekintetében a hiteltörzskönyvbe való bejegyzés esetében kétféle végrehajtási eljárási szabályok fogják egymást váltani, könnyen a kétféle végrehajtás* illetőleg a jelzálogjog bejegyzése útján szerzett jogok Összeütközése állhat elő. Ez a rendelkezés