Képviselőházi irományok, 1939. XI. kötet • 870-893., XIV-XV. sz.

Irományszámok - 1939-871. Törvényjavaslat a gyógyszerészetről

871. szám. 63 Minthogy kézigyógyszertár tartására azért adnak engedélyt, mert közforgalmú gyógyszertár útján nem lehet a gyógyszerellátást biztosítani, természetszerű az («) bekezdés rendelkezése, amely szerint az ilyen engedély hatályát veszti, ha a község területére közforgalmú gyógyszertári jogosítványt engedélyeznek. A (Ö) bekezdés szerint az eddigi gyakorlatnak megfelelően rendeletben kell megjelölni azokat a gyógyszereket és sebészeti kötözőszereket, amelyeket a kézigyógyszertár, hogy feladatának megfelelhessen, készletben köteles tartani. Ugyanígy rendeleti .szabályozásra tartozik a készletben tartható gyógyszerek, sebészeti kötözőszerek és gyógyítás céljára szánt más eszközök meghatározása is. Ilyképen biztosítható lesz, hogy a kézigyógyszertár jellegének megfelelő korlátok között működjék. Az állatorvosi kézigyógyszertárak tekintetében kimerítően intézkedik az 1928 : XIX. t.-c. 98. §-a, amely egy vonatkozásban mégis módosításra szorul. Az 1940: VI. törvénycikk hatálybalépéséig a törvényhatóság első tisztviselőjének hatáskörébe tartozott a kézigyógyszertár engedélyezése, az idézett törvénycikk azonban az engedély adását a belügyminiszternek tartotta fenn. Ennek megfelelően indokolt az állatorvosi kézigyógyszertár tartását is miniszteri engedélyhez kötni és — a földmívelésügyi miniszter érdekeltségére tekintettel — kimondani, hogy ily kézigyógyszertár tartására a belügyminiszter a földművelésügyi miniszterrel egyetértésben adhat engedélyt. A 24. §-hoz. A gyógyszertárak gyógyszerészi szakértők, gyógyszerésztudori vagy gyógyszerészmesteri oklevéllel rendelkező személyek által való vezetését már az 1876 : XIV. t.-c. 128. és 129. §-a kötelezővé tette. Ennek a rendelkezésnek az időközben beállott fejleményekkel összhangban álló továbbfejlesztését jelenti, hogy a javaslat szerint gyógyszertárat nem minden gyógyszerész vezethet, hanem csupán azok, akik a gyógyszertár vezetésére megszabott, magasabb fokú képesítéssel bírnak, magyar állampolgárok és mindezeken felül gyógyszertár vezetésére testileg és szellemileg is alkalmasak. A gyógyszertár vezetéséhez megkívánt képesítést a gyógyszerészi oklevél megszerzése és bizonyos gyakorlati idő eltöltése adja. A magyar állampolgárság megkívánása új ; az 1876: XIV. törvénycikk ebben a vonatkozásban nem rendelkezett. Abban az időben ugyanis még kevés volt a magyar gyógyszerész, ami érthetővé teszi az állampolgárságra vonatkozó, ma már Önként értetődő kívánalom mellőzését. A gyógyszerész, jóllehet képesítését megszerezte, olyan szellemi vagy testi fogyatékosságban szenvedhet, amely gyógyszertár vezetésére alkalmatlanná teszi. Ilyen testi fogyatékosság lehet például a színvakság, ami megatítdályozza a gyógyszerészt a gyógyszerek azonosságának és tisztaságának megvizsgálásánál nélkülözhetetlen chémiai reakciók eredményének megítélésében. A gyógyszertár vezetése bizalmi feladat. Ebből következik, hogy súlyos bűncselekményért elítélt gyógyszerész sem vezethet gyógyszertárat. A javaslatnak abból az alapvető elgondolásából, amely szerint a gyógyszerész általánosságban személyesen köteles gyógyszertárát vezetni, az is következik, hogy a gyógyszerész egyidejűleg több gyógyszertárat nem vezethet ; több gyógyszertár vezetésével járó feladatokat ugyanis — hacsak nem fiókgyógyszertárról van szó — nem lehet személyesen ellátni. Előfordulhat azonban, hogy az engedélyes betegsége miatt nem képes gyógyszertárát személyesen vezetni, ezenfelül gondolni kell arra, hogy a gyógyszerésznek is szüksége van üdülésre, s így — mintegy a köztisztviselők szabadságához hasonlóan — módot kell adni a gyógyszertár vezetése alól