Képviselőházi irományok, 1939. XI. kötet • 870-893., XIV-XV. sz.
Irományszámok - 1939-871. Törvényjavaslat a gyógyszerészetről
56 871. szám. Ez az elvi állásfoglalás azonban távolról sem jelent annyit, mintha a javaslatban mostmár a magyar öröklési jog minden szabályát szükségképpen ki kellene terjeszteni a szémélyjogú gyógyszertári jogosítványra s ekként azt a reáljogosítvánnyal egyenlő elbánás alá kellene vonni (20, §. (3) bek.). A javaslat a jogosítvány személyhez kötöttségének elvével szemben az öröklési jog családi alapelvének tévén engedményt, módjában van ennek az engedménynek a kereteit is megállapítani. Ezzel a lehetőséggel a javaslat úgy él, hogy a jogosítvány örökölhetőségét a törvényes örökösöknek arra a szűkebb körére szorítja, amellyel szemben az eddigi megoldás éppen az öröklési jogunk legerőteljesebb alapelvének szemszögéből méltánytalannak bizonyult. Ez a kör a leszármazókra, velük egysorban az örökbefogadott gyermekre és a házastársra terjed ki. Abból, hogy a javaslat a magyar öröklési jog szabályait nem a maguk egészében terjeszti ki a személyjogú gyógyszertári jogosítványokra, természetesen bizonyos összeütközések támadnak az általános öröklési jogi szabályokkal, amelyeket a javaslat a következőképpen old meg. A javaslat nem kíván módot nyújtani arra, hogy az örökhagyó végintézkedéssel az említett személyek körén kívülálló örököst nevezhessen, mert megelégszik azzal, hogy az engedélyes munkájának eredménye a leszármazók és a házastárs javára szolgáljon. Nem kívánja azonban útját állni annak, hogy az örökhagyó a javaslat értelmében öröklésre egyaránt jogosultak közül maga válassza ki azt, akire osztatlanul vagy azokat, akikre közösen a jogosítványt hagyni óhajtja. Az ilyen rendelkezés hatályosulását is befolyásolni fogja azonban a leszármazók kötelesrész iránti és az özvegy eltartási igénye, hacsak az említett igényeket a hagyatékhoz tartozó többi vagyontárgyak ki nem elégítik. Felmerül természetesen az a kérdés is, mi történjék, ha az örökhagyó a törvény rendelkezéseit figyelmen kívül hagyva mégis más személy javára alkot végrendeletet, mint akire a jogosítvány a törvény szerint átszállhat. A javaslat az ilyen végintézkedést nem értelmezi önmagában a törvényes öröklés kizárásának, hanem egyszerűen nem írottnak kívánja tekinteni és így a végrendelettel szemben is a törvényes öröklés fog érvényesülni. Akár más személy örökösként megnevezésével kapcsolatosan, akár önállóan hatályos lesz viszont egyes törvényes örökösöknek a jogosítvány örökléséből való kifejezett kizárása vagy éppen megokolt kitagadása. Az ilyen rendelkezésnek az lesz a hatálya, hogy a jogosítvány a ki nem zárt, illetőleg ki nem tagadott törvényes örökösökre fog szállani. Ha végül az örökhagyó minden törvényes örökösét kirekeszti, illetőleg kitagadja, ennek az lesz a következménye, hogy a jogosítvány megszűnése fog bekövetkezni. Az örökhagyónak ilyen rendelkezését még kötelesrész sérelme címén sem lehet majd megtámadni, mert az lényegileg egyet fog jelenteni a gyógyszertári jogosítványról halál esetére szóló lemondással. Már pedig ha a kötelesrész sérelme címén nem lehet megtámadni a javaslat 16. §-a alapján az örökhagyó életében történt lemondást, nem lenne indokolt a halál esetére szóló lemondást más elbírálás alá vonni. Ha a gyógyszertári jogosítványt az özvegy életében leszármazó örökli, az Özvegy eltartásának biztosítására az özvegyi jogot a jogosítványon is természetszerűleg el kell ismerni. Bár az örökölhetőség folytán nincs kizárva, hogy ugyanez a személyjogú gyógyszertári jogosítvány több generáción keresztül illesse ugyanannak a családnak a tagjait és ezzel az ági vagyon látszatát vegye fel, a 17. §. (1) bekezdése kizárja az ági örökösök fellépését, aminek az lesz a következménye, hogy leszármazók hiányában a látszólag ági vagyont alkotó gyógyszertári jogosítvány tekintetében is a hitvestársi öröklés fog bekövetkezni.
