Képviselőházi irományok, 1939. XI. kötet • 870-893., XIV-XV. sz.
Irományszámok - 1939-871. Törvényjavaslat a gyógyszerészetről
azonban a másik gyógyszertár körzetében mindössze 3000 lakos maradna. A javaslat ennek a körülménynek a figyelembevételét is megszabja, hogy az ilyen helyzet kialakulását megelőzze. Az intézeti és katonai gyógyszertárak gyakorta igen nagyszámú fogyasztót látnak el gyógyszerrel, néha sokszorta több gyógyszert szolgáltatnak ki, mint akár a legnagyobb közforgalmú gyógyszertárak. Ezt figyelembevéve, a (3) bekezdés értelmében az új gyógyszertári jogosítványok engedélyezésénél az intézeti és katonai gyógyszertárak számára is tekintettel kell lenni. A 9. §-hoz. A lehetőséghez képest arra kell törekedni, hogy a városok vagy községek minden részéből egyaránt könnyen meg lehessen közelíteni a gyógyszertárakat ; ezért szükséges a gyógyszertárak közelebbi helyének kijelölése, nehogy — amint ez régente gyakran megtörtént — minden gyógyszertár a város középpontjában helyezkedjék el. A gyógyszertár helyét esetleg több utca vagy egyes utcarészlet (utcarészletek) kijelölése útján kell megszabni és ez jelenti a gyógyszertár körzetét. Ugyanebből a célból, továbbá a meglevő gyógyszertárak körzetének biztosítása érdekében szükség van a gyógyszertárak egymás közötti legkisebb távoiságának meghatározására is. A javaslatban tervezett 200, illetőleg 300 méter csupán a legkisebb távolságot jelenti s így a nelyi viszonyoknak megfelelően legtöbbször számottevően nagyobb távolságra kei) majd az új vagy áthelyezett gyógyszertár helyét kijelölni. A 10. §-hoz. Az (1) bekezdés fenn kívánja tartani az 1940 : VI» törvénycikknek azt a rendelkezését, amely kimondja, hogy a személy jogú jogosítványt országos pályázat alapján a belügyminiszter engedélyezi. Az 1876 : XIV. t.-c. 134. §-ának végrehajtása céljából kibocsátott rendelkezés (22.370/1883. B. M. számú rendelet) szerint a gyógyszertári jogosítványt csupán annak a folyamodónak lehetett engedélyezni, aki kérelmét »oly időben nyújtotta be, amikor a tárgj^alás kedvező vagy kedvezőtlen kimenetelére még nem lehetett biztos következtetést vonni.« A korábbi jogszabályok tehát nem hogy nyilvános országos pályázatot tettek volna lehetővé, hanem — éppen ellenkezőleg — igen szűk körre korlátozták azok számát, akii?: valamelyikének a belügyminiszter a jogosítványt engedélyezhette. Az országos pályázat nyilvánvalóan célravezetőbb megoldás, mert lehetőséget biztosít arra, hogy a belügyminiszter a legalkalmasabb folyamodó részére engedélyezze a jogosítványt. A személyjogú gyógyszertári jogosítvány a javaslat szerint (12,, 16., 19. és 30. §.) meg is szűnhetik, a (2) bekezdésben tehát szükség volt kiemelni, hogy új személyjogú gyógyszertári jogosítványt vagy újonnan felállítandó gyógyszertárra vagy megszűnt személyjogú gyógyszertári jogosítvány helyébe lehet adományozni. Gyógyszertári jogosítványok a személyjogú gyógyszertári jogosítványok örökölhetőségének elismerése után leginkább vagy azért fognak megszűnni, mert a gyógyszertár fenntartása a körülmények változása folytán lehetetlenné vált vagy pedig azért, mivel a folyamodónak az új gyógyszertári jogosítvány engedélyezéséhez fűzött számítása irreálisnak bizonyult. Nyilvánvaló, hogy ilyen esetben a legtöbbször nem kell új gyógyszertári jogosítványt engedélyezni a megszűnt régi jogosítvány helyébe. A (3) bekezdés az újból való engedélyezés kérdésében a döntést a belügyminiszter jogkörébe utalja. A 11. § -hoz. Személyjogú gyógyszertári jogosítványt az (1) bekezdés szerint csak olyan gyógyszertár vezetésére jogosult gyógyszerésznek lehet engedélyezni, aki oklevelének megszerzése után legalább tíz éven át gyógyszertári vagy egyéb gyógyszerészi szakbavágó gyakorlatot folytatott. Ennek a hosszabb gyakorlatnak kikötésével azt kívánom elérni, hogy csupán kellő tapasztalattal bíró gyógyszerész
