Képviselőházi irományok, 1939. XI. kötet • 870-893., XIV-XV. sz.
Irományszámok - 1939-871. Törvényjavaslat a gyógyszerészetről
48 871. szám. bevételt. Még az is megtörténhetnék, ahogy valóban meg is történt, hogy az előállító magasabb árat számít fel a gyógyszerésznek, mint amilyet a hatóság a gyógyszertárak számára engedélyezett. Ha azonban mód van a nagybani és gyógyszertári árak összehangolására, egyrészt a gyógyszertárak fenntartásának biztosításával, másrészt a gyógyszerek árának oly megállapításával, amely egyaránt figyelembe veszi a nagyközönség, az ipar, a kereskedelem és a gyógyszertárak jogos érdekét, messzemenően ki lehet elégíteni a közérdek kívánalmait. A gyógyszerek előállításának, kereskedelmi forgalmának, valamint gyári és nagykereskedői árának szabályozása elsősorban az ipar és a kereskedelem érdekeit érinti, ami indokolttá teszi, hogy a szabályozásra vonatkozó felhatalmazást az illetékes miniszter kapja meg, aki — az ügy közegészségügyi vonatkozásaira tekintettel — a belügyminiszterrel egyetértően lesz jogosult eljárni. A gyógyszerek elnevezése, valamint a közönség számára ajánlása és hirdetése súlyos visszaélésekre ad lehetőséget. A (2) bekezdésben kapott felhatalmazás ezeknek a visszaéléseknek kizárására biztosít lehetőséget. Külön megfontolást érdemel annak a kérdésnek eldöntése, hogy mennyiben és mely esetekben előnyös a gyógyszerfogyasztás növelésére irányuló törekvés, illetőleg hogy az erre irányuló tevékenység mikor hátrányos a közegészségügyre. Nyilvánvaló, hogy a nagyközönség részére — elvileg — csak a betegség megelőzésére alkalmas — egyébbként ártalmatlan — anyagok használatának ajánlása tekinthető közegészségügyi érdeknek. A betegek a gyógyszerrel sokszor visszaélnek s ahelyett, hogy csupán akkor szednének gyógyszert, amikor erre valóban szükségük van, a kelleténél több gyógyszert fogyasztanak, amivel egészségüket veszélyeztethetik. Meg kell tehát akadályozni azt, hogy csupán üzleti érdekből fokozzák a gyógyszerek használatát. Ugyanígy visszaélésekre vezethet a gyógyszereknek olyan elnevezése, mely nem fedi a valóságot, tehát például a túlságosan hangzatos vagy félrevezető célzatú elnevezés alkalmazása. Miután a gypgyszer nem közömbös anyag és mivel a nagyközönség nem bír az egyes gyógyszerek értékenek és használhatóságának elbírálásához szükséges ismerettel, ebben a vonatkozásban nem elégedhetünk meg a tisztességtelen versenyről szóló 1923 : V. törvénycikk rendelkezéseivel, mivel azok alkalmazása leginkább csak a versenytárs kezdeményezésétől függ. Az ajánlás és hirdetés szabályozását csupán arra az esetre kell korlátozni, amikor a gyógyszert forgalombahozó vállalat a közönséghez fordul. Merőben más elbírálás alá esik a vállalatnak az a tevékenysége, amikor az orvosokat, az állatorvosokat vagy a gyógyszerészeket kívánja gyógyszerének értékével megismertetni. Az imént tárgyalt rendelkezést önként értetődően bármely anyag, készítmény vagy eszköz elnevezésére, közönség számára ajánlására és hirdetésére is ki kell terjeszteni, ha az elnevezés, ajánlás vagy hirdetés egészségvédő vagy gyógyító hatásra, esetleg kórjelzés céljára való alkalmasságra tartalmaz utalást, mert ezekben az esetekben is lehetséges a kellő szakértelemmel nem rendelkező személyek félrevezetése éppen a kiemelt hatások tekintetében. A (3) bekezdés — az esetleges félreértések elkerülése céljából — szükségesnek tartja kifejezetten fenntartani a gyógyászati célra szánt, de erre nem alkalmas anyag, szer vagy készítmény lefoglalásának az 1940 : VI. t.-c. 41.-§-ában biztosított lehetőségét, éppen úgy, mint a belügyminiszternek adott ama felhatalmazást, amely szerint megbízhatja az Országos Közegészségügyi Intézetet a kiszerelt gyógyszerek (gyógyszerkészítmények), gyógytápszerek, az emberorvoslásban használatos szerobakteriológiaí készítmények, fertőtlenítő- és diagnosztikai készít-
