Képviselőházi irományok, 1939. XI. kötet • 870-893., XIV-XV. sz.
Irományszámok - 1939-871. Törvényjavaslat a gyógyszerészetről
Norvégiában 1929 óta támogatják a falusi gyógyszertárakat; az újabban adományozott jogok átruházhatatlanok, a régebbiek azonban átruházhatók. Olaszország a koncessziós elv alapján áll. A gyógyszertári jogosítvány tisztán személyi jellegű, sem élők között nem ruházható át, sein pedig nem örökölhető. A gyógyszertárban rejlő vagyonértéknek a család részére való biztosítására két jogintézmény szolgál. A gyógyszertári jogosítvány engedélyesének halála esetén a jogosítványra kiírt pályázatnál feltétlen előnyben részesül a" gyógyszerész lemenője, ilyennek hiányában az özvegye, feltéve, hogy azok is gyógyszerészi képesítéssel rendelkeznek. Ezenfelül a gyógyszertári jogosítvány újra adományozása esetén az új engedélyes a régi engedélyesnek vagy Örököseinek nemcsak a gyógyszertár berendezésének és felszerelésének értékét köteles megtéríteni, hanem ezenfelül egy, a gyógyszertár átlagos évi jövedelmének háromszorosát tévő kártalanítási összeget is. Az 5000 lakosnál kisebb községekben felállított gyógyszertárak engedélyesei évi 4000 líráig terjedhető helyi pótlékban részesíthetők. Az e célból szükséges összeget a többi gyógyszertárakra kivetett külön adó útján teremtik elő. Romániában az 1930. évi egészségügyi és népjóléti törvény, illetőleg annak 1935. évi módosítása, valamint az 1941. évi 1040. számú törvény-rendelet szabályozza a gyógyszerészetet. Koncessziós rendszer van érvényben, a jogosítványok idővel mind személyjoguakká alakulnak át. A tengerentúli államok közül szabad letelepedési rendszer van többek között az Északamerikai Egyesült Államokban, az Ausztráliai Államszövetségben, a Délafrikai Szövetségben és Egyptomban. Hazánkban a gyógyszertárak működését már a közegészségügyi alaptörvényt megelőzően is koncessziós alapon engedélyezték. Ezt a rendszert fenntartja az 1876 : XIV. t.-c. XVI. fejezete és ezen az elven épül fel a jelen törvényjavaslat is. A szabad letelepedési rendszernek, mely a gyógyszertárat iparüzletnek tekinti, bizonyos előnyöket szoktak tulajdonítani. Leginkább arra szoktak hivatkozni, hogy a szabad letelepedési rendszerből folyó verseny a gyógyszerek árának csökkenésére vezet, továbbá arra is, hogy nagyobb a gyógyszertárak száma s ennélfogva megszűnnek azok a nehézségek, amelyeket egyes helyeken a gyógyszertár hiánya jelent. A tapasztalat szerint a rendszernek súlyos fogyatékosságai is vannak. A szabad verseny lefelé tendáló árharcai sokszor a minőség rovására esnek, ami viszont gyógyszernél az emberi egészségre súlyos ártalmakat jelenthet. Az iparüzleti jelleg a visszaéléseknek sokkal szélesebb körére nyújt lehetőséget, mint a rendszeres különleges ellenőrzés alatt álló egészségügyi intézmény. A visszaélések gyakorisága és súlyossága valóban párhuzamos a szabad letelepedési rendszer elterjedésével. Azokban az országokban ugyanis, amelyekben a szabad letelepedés rendszere van érvényben, különösen a kábítószerekkel folytatott visszaélés igen gyakori. Ezzel szemben azokban az országokban, amelyekben fenntartották a koncessziós rendszert, vagy újonnan bevezették, sokkal kisebb a kábítószerekkel folytatott visszaélések száma; ezekben az országokban, mint például hazánkban is, az ellenőrzés leginkább csak preventív jellegű. Nincs biztosítva az sem, hogy a szabad letelepedéssel járó verseny valóban az árak csökkenését eredményezze. Sokkal valószínűbb, amint ezt az Északamerikai Egyesült Államok példája is bizonyítja, hogy a verseny a gyengébb gazdasági egyedek pusztulásával jár s ennek a nagyszámú versenytársnak kiiktatása után a gazdaságilag erősebb vállalkozások megtalálják annak módját, hogy a gyógyszerárakat együttes akarattal magasabb szintre emeljék. A szabad letelepedési rendszer legalább is hazai viszonyaink közepette nem látszik megnyugtatónak. A rendszerrel kapcsolatos külföldi tapaszta-
