Képviselőházi irományok, 1939. XI. kötet • 870-893., XIV-XV. sz.

Irományszámok - 1939-872. Törvényjavaslat az állami anyakönyvezés szabályainak módosításáról és kiegészítéséről

872. szám. 115 vallási hovatartozását, holott a vallás megváltoztatásának anyakönyvi nyilvántartásához, figyelemmel különösen az 1939 : IV. és 1941 : XV. törvénycikkekre, nagyfontosságú közérdek fűződik. Kiváltképen visszás ezidőszerint az, hogy a hatóságok áttérés esetében a fél új vallásának tanúsítására elfogadják az új vallásfelekezet lelkésze által kiállított áttérési bizonyítványt, annak ellenére, hogy az állami anyakönyv, ha a bejelentés elmarad, továbbra is a fél korábbi vallását tünteti fel. Ez a jogállapot, illetőleg gyakorlat egyfelől sérti az állami anyakönyveknek nyilvánkönyvi és közhitelességi jellegét (A. T. 1. §.), másfelől különféle jogi bonyodalmakra és visszaélésekre vezet. Ezeknek a visszásságoknak megszüntetése végett a 29. §. (i) bekezdése kimondja, jiogy a vallásváltoztatást és a vallás megváltozását az anyakönyvbe utólagosan be kell jegyezni. A törvényesen bevett keresztyén vallásfelekezetek viszonosságáról szóló 1868 : LIII. t.-c. 6. §-a szerint az új vallásfelekezet lelkésze a 4—5. §-ban említett bizonyítványok bemutatásának idejétől kezdődően teljesen fel van jogosítva az áttérni szándékozó felet vallásfelekezetének kötelékébe felvenni és 7. §-a szerint a bizonyítványok bemutatásával az áttérést befejezettnek kell tekinteni. A vallás szabad gyakorlatáról szóló 1895 : XLIII. t.-c. 21. §-a értelmében ezeket a szabályokat a törvényesen elismert vallásfelekezetekre, tehát az izraelita vallásfelekezet jogállásának szabályozásáról szóló 1942 : VIII. t.-c. 1. §-a szerint elismert vallásfelekezetnek nyilvánított izraelita vallásfelekezetből valamely keresztény vallásfelekezetbe áttérés esetében is alkalmazni kell. Az 1895 : XLIII. t.-c. 22. §-a az 1868 : LIII. t.-c. 6. és 7. §-ának hatályát minden bevett vallásfelekezetre kiterjesztette, az 1895 : XLIII. t.-c. 23. §-a szerint pedig a felekezeten kívül álló személynek bevett vagy elismert vallásfelekezetbe belépésére az 1868: LIII. t.-c. 1—5. és 7. §-ának rendelkezéseit azzal a módosítással kell alkalmazni, hogy az »áttérés« szó helyett a »belépés« szó értendő. Az idézett vallásjogi szabályok alkalmazása során kétségek merültek fel abban a kérdésben, hogy milyen okirat alapján kell a vallásváltoztatást az anyakönyvbe bejegyezni és a vallás változtatás idejéül az anyakönyvben mely napot kell feltüntetni. Ezeknek a kétségeknek eloszlatása végett és az anyakönyv közhitelességének oltalmazása érdekében a vallásváltoztatás anyakönyvi bejegyzésének szempontjából szükségesnek mutatkozik annak kimondása, hogy a bejegyzésnek csak a felvételre jelentkezést igazoló lelkészi bizonyítvány alapján van helye, továbbá, hogy az anyakönyvbe a vallásváltoztatás idejéül az új vallásfelekezet lelkészénél történt jelentkezés napját kell bejegyezni. Erről rendelkezik a 29. §. (2) bekezdése. A 29. §. (1) és (2) bekezdése szerint nemcsak a vallásváltoztatást, hanem a vallás megváltozását, vagyis a szülő vallásváltoztatása következtében a gyermek vallásában beálló változást is be kell jegyezni. Egyházigazgatási, hitéleti, iskoláztatási stb. szempontokból továbbá indokolt az is, hogy a római katolikus vallás valamelyik (latin, görög vagy örmény) szertartásából másik szertartásába való átlépés is bejegyeztessék. A római katolikus vallású személy szertartásának megváltozása esetében a 29. §. (2) bekezdése szerint az anyakönyvi bejegyzésnek nem a felvételre jelentkezést, hanem az átlépést igazoló bizonyítvány alapján van helye, mert a különböző szertartású római katolikusok ugyanahhoz az egyházhoz tartoznak s csak a szertartás tekintetében van köztük különbség; ehhez képest a szertartás megváltozására és végbemenetele idejére nem az idézett vallásjogi szabályok, hanem a római katolikus egyház hatóságának határozata, illetőleg annak kelte irányadó. 15»