Képviselőházi irományok, 1939. XI. kötet • 870-893., XIV-XV. sz.

Irományszámok - 1939-872. Törvényjavaslat az állami anyakönyvezés szabályainak módosításáról és kiegészítéséről

106 872. szám. történjék gondoskodás az anyakönyvi szolgálat ellátásáról olyan nagyközségekben és körjegyzőségekben, amelyekben csak egy jegyzői állás van, segédjegyzői állás pedig nincs rendszeresítve, vagy az állást bármely okból nem lehet betölteni, továbbá olyan párhuzamos anyakönyvek (kirendeltség) vezetéséről, amelyeknek vezetését a jegyző, illetőleg a segédjegyző — főképen a távolság miatt —nem tudja ellátni, avagy az anyakönyvvezetőhelyettes családi érdekeltség miatt vagy más okból van akadályozva az anyakönyvi szolgálat ellátásában. A fennálló szabályozás az idevonatkozó intézkedéséket a főszolgabíró, az alispán, a főispán és a belügyminiszter hatáskörében ágaztatja szét. A városokban a 256.992/1924. B. M. számú körrendelet szerint az anyakönyvvezetőhelyettest a városi tisztviselők közül a polgármester jelöli ki, de a kijelöléshez a belügyminiszter előzetes hozzájárulása szükséges. A hozzájárulás kieszközlése a gyakorlatban céltalan és az anyakönyvi ügyintézést hátráltató alakiságnak bizonyult/ A törvényjavaslat 6. §-a lényegesen egyszerűsíti az idevonatkozó szabályozást, nevezetesen a főszolgabírót, illetőleg a polgármestert, tehát az anyakönyvi közvetlen felügyelőhatóságot ruházza fel azzal a jogkörrel, hogy anyakönyvvezetőhelyettes megbízása útján gondoskodjék az anyakönyvi szolgálat ellátásáról. A javaslat a fennálló jogállapottal szemben a megbízás érvényességéhez nem kívánja meg a felsőbb anyakönyvi felügyelőhatóságok hozzájárulásának kieszközlését; mert amennyiben megállapítást nyer, hogy a megbízott személynek anyakönyvvezetőhelyetteskónt való alkalmaztatása nem felel meg az anyakönyvi szolgálat érdekeinek, akár maga az anyakönyvi közvetlen felügyelőhatóság, akár a felsőbb felügyelőhatóságok bármikor gondoskodhatnak arról, hogy más alkalmas személy kapjon megbízást. Nem tartja fenn a javaslat mai jogunknak azt a szabályát sem, hogy községekben a kinevezett anyakönyvvezetőhelyettes hatásköre csak a születések és a halálesetek anyakönyvezésére terjed ki. Gyakorlati követelmények ugyanis szükségszerűen indokolják, hogy az anyakönyvvezetőhelyettes hatásköre is — kivéve azt az esetet, amelyben az anyakönyvi közvetlen felügyelőhatóság a községi anyakönyvi kirendeltség működési körét korlátozza (2. §.) — a házasságkötésnél való közreműködésre és a házassági anyakönyv vezetésére is kiterjedjen. Módot ad a javasolt szabályozás arra is, hogy a főszolgabíró és a polgármester olyan személyt bízzon meg az anyakönyvvezetőhelyettesi teendők ellátásával, aki nem közigazgatási alkalmazott, feltéve természetesen, hogy a megbízottnak az anyakönyvvezetőkre megszabott képesítése van. Ilyen megbízást különösen anyakönyvi kirendeltség létesítésének biztosítása vég ?tt kell lehetővé tenni. Aj avaslat ilyen anyakönyvvezetőhelyettes díjazására is módot ad, de ereszben — a községek háztartási érdekeinek oltalmazására, illetőleg esetleges viták megelőzése végett — azt a korlátot szabja meg, hogy az ilyen anyakönyvvezetőhelyettes díjazása nem haladhatja meg az állami rendszerű XI. fizetési osztályba sorozott tisztviselő fizetését. A 7. §-hoz. Az (i) bekezdésnek az a rendelkezése, hogy lelkészt nem lehet megbízni, valamint a (2) bekezdés rendelkezése megfelel a mai jogállapotnak (A. T. 9. §., A. U. 7. §.). Tételes jogszabály nőnek anyakönyvvezetőhelyettesként való alkalmazását nem zárja ki. A gyakorlatban azonban ez csak szórványosan fordul elő egyes városokban, mert hatályos jogszabályaink nem zárják ki, hogy nő korlátolt hatáskörű megbízást kapjon, amennyiben az idevonatkazó képesítési kellékeknek megfelel. Ennek a lehetőségét községekben kizárja az, hogy nő községi közigazgatási tanfolyamra nem bocsátható. Szükséges azonban, hogy a törvény