Képviselőházi irományok, 1939. XI. kötet • 870-893., XIV-XV. sz.

Irományszámok - 1939-872. Törvényjavaslat az állami anyakönyvezés szabályainak módosításáról és kiegészítéséről

lóö 8?2. szám. közül a polgármester jelöli ki, a kijelölést azonban hozzájárulás céljából a belügyminiszterhez be kell jelenteni. Az anyakönyvi szervezet módosulásait tárgyazó rendelkezések körébe tartozik még az 59.850/1926. B. M. számú rendelet és az ennek értelmezése céljából kiadott 63.386/1926. B. M. számú rendelet. Ezek a rendeletek az anyakönyvi nyomtatványok megrendelésének, megküldésének, valamint a nyomtatványok árának befizetési módját szabályozzák. Az állami anyakönyvezés szervezetében az A. T. hatálybalépése óta végbement — a fentiekben csupán nagy vonásokban ismertetett — változásokat megállapító jogszabályok közt az eligazodást felette megnehezíti az, hogy az idézett rendeletek az anyakönyvi jognak nemcsak rendeleti szabályait, hanem számos törvényi szabályát is módosítják vagy kiegészítik anélkül, hogy kifejezetten megjelölnék az anyakönyvi törvényeknek ama szabályait, amelyek az új rendelkezések következtében hatályukat vesztették. Különösen nagy jelentősége van az eligazodás és áttekinthetőség megkönnyítésének az ország visszacsatolt területrészein. A gyakorlati élet követelményei szempontjából szükséges tehát, hogy az állami anyakönyvvezetés szervezetét egységes jogszabályba foglaljuk. Az állami anyakönyvezés szervezetének az 1924—1926. években a városok tekintetében szabályozott reformja nem vált be. Budapesten a kerületi előljáró, a többi törvényhatósági jogú városban és a megyei városokban a főjegyző, akik a jelenleg hatályos jogszabályok értelmében hivatali állásuknál fogva az anyakönyvvezetői tisztet betöltik, hivatali állásukkal járó elfoglaltságuk miatt nem végezhetnek anyakönyvvezetői teendőket. Rendszerint még házasságkötésnél sem működnek közre. Működésük úgyszólván csupán az anyakönyvvezetőhelyettesek felügyeletére szorítkozik. A városi anyakönyvvezetők annak ellenére, hogy elméleti képzettségük rendszerint magasabb, mint a községi anyakönyvvezetőké, az anyakönyvvezetői teendők ellátásában rendszerint kevésbbó jártasak, mint a községi anyakönyvvezetők. A községi anyakönyvvezetők ugyanis az anyakönyvvezetői teendőket jórészt maguk látják el, mégpedig rendszerint huzamos ideig s így gyakorlat útján sajátítják el az anyakönyvezésnek kifogástalan ellátásához szükséges szakképzettséget és ebben az ügykörben jártasabbakká válnak, mint azok a városi anyakönyvvezetők, akik hivatalos állásuknál fogva, illetőleg a kijelölés alapján csak rövid id,eig vagy ideiglenesen alkalmaztatnak ebben az ügykörben. A székesfőváros kerületi elöljárói és a városok főjegyzői nagymérvű elfoglaltságuk miatt még a felügyeletet és az ellenőrzést sem gyakorolhatják oly mértékben, mint ez kívánatos volna, A vázolt visszásságok arra a sajnálatos eredményre vezettek, hogy több városban az anyakönyvi szolgálat nem áll megfelelő színvonalon. Ezeket a visszásságokat csak a városi anyakönyvi szolgálatnak teljes újjászervezésével lehet gyökeresen orvosolni. Helyes megoldás volna a városi anyakönyvi szolgálat államosítása, vagyis a városi anyakönyvvezetőknek állami tisztviselőkként az állami rendszerű fizetési osztályokba sorozása. A jelenlegi rendkívüli viszonyokra tekintettel azonban nem javasolhatok ilyen megoldást, mert az az állam háztartásának bár jelentéktelen, de a jelenlegi gazdasági helyzetben elkerülendő újabb megterhelésével járna. Elodázhatatlan törvényhozási feladatnak tartom azonban a városi anyakönyvi szolgálat ama legkirívóbb hibájának megszüntetését, hogy Budapesten a kerületi előljáró, a vidéki városokban pedig a főjegyző hivatali állásánál fogva