Képviselőházi irományok, 1939. VIII. kötet • 608-720., IX-X. sz.
Irományszámok - 1939-635. A m. kir. pénzügyminiszter jelentése a biztosítási vagy biztosításszerű tevékenységet folytató egyesületek állami felügyeletéről szóló 4.070/1940. M. E. sz., továbbá az 500 és 600/1942. M. E. számú rendeletekről
635. szám. 81 (3) Azoknál a biztosítási módozatoknál, amelyeknél a biztosító egyesületre háruló kötelezettségek nagyságát statisztikai alapon előre, megnyugtatóan, az egész biztosítási tartamra nem lehet számításba venni, mint általában a betegség, munkanélküliség, baleset esetére szóló biztosításoknál, a felosztó-kirovó rendszert kell alkalmazni. Ezeknél a biztosítási módozatoknál a rendkívüli körülmények miatt szükségessé válható túlságos megterhelés enyhítésére az egyesület a tagok megfelelő póthozzájárulásaiból biztonsági tartalékalapot létesíthet; ilyen tartalékalap létesítésére a pénzügyminiszter az egyesületet kötelezheti. (4) Baleseti biztosításnál a járadékszolgáltatásnak a biztosítási esemény bekövetkezésének időpontjára megállapított tőkeértékét kell a tagok közt való felosztással és kirovással fedezni (tőkefedezeti rendszer). 13. §. (1) Kisebb taglétszámú biztosító egyesületnek, ha a 12. §. (2) bekezdése alá eső biztosítások közül csak halálesetre szóló olyan biztosításokkal foglalkozik, amelyeknél a szolgáltatást a haláleset idejében esedékes egyszeri összegben kell teljesítenie, a pénzügyminiszter megengedheti, hogy az ily szolgáltatást az egyesület felosztó-kirovó rendszerrel fedezhesse. (2) Az ily engedélyt nyert biztosító egyesület köteles halálozási tartalékalapot gyűjteni éspedig olymódon, hogy a haláleseti szolgáltatás fedezéséhez szükséges járulékokat erre a célra legalább 10%-kal felemeli és a pótlékolás eredményét a halálozási tartalékalapba helyezi. E tartalékalap célja egyrészt az, hogy abban az esetben, ha különböző rendkívüli okok (járvány stb.) miatt a halálozások száma meghaladja azt a halandóságot, amelyre a tagok koreloszlásából és addigi elhalálozásaiból következtetni lehetett, a tagoknak — a haláleseti szolgáltatás lehetőleg változatlan fenntartása mellett előállható — túlságos megterhelését enyhítse, másrészt, hogy az alapszabályokban meghatározandó hosszabb ideig befizetést teljesítő tagok részére a biztosító egyesületből kiválásuk, vagy az egyesület feloszlása esetére befizetéseik arányában kárpótlást nyújtson. E tartalékalapot egyéb célra felhasználni nem szabad. A pénzügyminiszter a biztosító egyesületet kérelmére a további tartalékolás alól meghatározott időre, de ismételten is felmentheti. A tartalékalap elhelyezésére, gyümölcsöztetésére és kezelésére ugyanazokat a rendelkezéseket kell alkalmazni, mint amelyek a járuléktartalékokra érvényesek. (3) Rendkívüli halandóság okából a halálozási tartalékalapot csakis a pénzügyminiszter engedélyével és legfeljebb 50%-ig lehet igénybe venni. (4) A biztosító egyesületből kivált tag részére a (2) bekezdés alapján nyújtható kárpótlás azoknak a tagoknak a javára, akik legalább öt évig teljesítettek járulékbefizetéseket, legalábbis abban áll, hogy a (2) bekezdésben említett, általuk befizetett járulékpótlékok kamatnélküli Összege erejéig a haláleseti szolgáltatásra való igény haláluk esetére továbbra is fennmarad. Ez az összeg a biztosító egyesület előbb bekövetkező feloszlása esetében a halálozási tartalékalap felosztásakor kerül kifizetésre. (s) A biztosító egyesület feloszlása esetében a halálozási tartalékalapot a kivált tagoknak járó kárpótlás kifizetése után a biztosító egyesületnek haláleseti biztosítási szolgáltatásra igényjogosult tagjai között azoknak e szolgáltatásra teljesített összes befizetései arányában kell felosztani. Az egyes tagoknak ez a részesedése azonban nem lehet nagyobb sem az illető tag által befizetett járulékok összegénél, sem pedig a tag elhalálozása esetére hátramaradottjai részére az alapszabályokban megállapított legmagasabb szolgáltatási összegnél. Az ezen korlátozás után a halálozási tartalékalapból esetleg fennmaradó részt az alapszabályokban megjelölt egyéb célra kell fordítani. A biztosító egyesület feloszlása esetében a halálozási tartalékalapból kifizetést csak a pénzügyminiszternek a felosztási tervezethez való előzetes hozzájárulása után szabad teljesíteni. Képviselőházi iro<máuy. 1989—1944. VIII. kötót. 11
