Képviselőházi irományok, 1939. VIII. kötet • 608-720., IX-X. sz.

Irományszámok - 1939-635. A m. kir. pénzügyminiszter jelentése a biztosítási vagy biztosításszerű tevékenységet folytató egyesületek állami felügyeletéről szóló 4.070/1940. M. E. sz., továbbá az 500 és 600/1942. M. E. számú rendeletekről

635. szám.. 79 egyesületekre, valamint arra az egyesületre, amely felett az állami felügyeletet az 1940 : XII. t.-c. 1. §-a (2) bekezdésének utolsó mondata vagy a jelen rendelet 40. §-ának (3) bekezdése értelmében a m. kir. minisztérium rendelkezése folytán az a szakminiszter gyakorolja, aki a félügyeletet eddig is ellátta. (2) A jelen §., előző bekezdésének rendelkezéseit a biztosító egyesület alapszabályainak módosítása esetében is megfelelően alkalmazni kell. 5. §. (1) Biztosító egyesület kárbiztosításra, így tűz-, betörés-, jégverés-, állat- stb. biztosításra mindaddig nem alakítható, amíg a m. kir. minisztérium külön rendelettel meg nem állapítja, hogy a jelen rendelet rendelkezései minő eltérésekkel nyerjenek az ily egyesületekre alkalmazást. (2) A m. kir. minisztérium abban az esetben is, ha a fennálló jogszabályok új egyesületek alakítását nem tiltják, meghatározott időre rendelettel megtilthatja biztosító egyesületek alakulását. A m. kir. minisztérium közérdekből kivételt engedélyezhet. E tilalom nem zárja ki a jelen rendelet életbelépésekor biztosítási vagy biztosításszerű tevékenységet folytató egyesületnek az 1. §-nak megfelelő biztosító egyesületté alakulását. 6. §. (1) A biztosító egyesület címét lehetőleg úgy kell megállapítani, hogy abból egyrészt az egyesület székhelye vagy működési területe, másrészt pedig az egyesület célja kitűnjék. (2) A biztosító egyesületet címében kifejezetten, mint »biztosító egyesület «-et kell megjelölni; az olyan egyesület, amely a jelen rendelet szempontjából nem tekinthető biztosító egyesületnek, címében a biztosító egyesület megjelölést nem használhatja. (3) A jelen rendelet hatálybalépése idejében fennálló egyesületnek a jövőben használandó címét a lehetőség szerint úgy kell meghatározni, hogy abból az egyesület azonossága kitűnjék. 7. §. A biztosító egyesületnek működését általában az alapszabályaiban megjelölt községre vagy több szomszédos községre kell korlátoznia. Nagyobb területi, így országos működési körben csak az a biztosító egyesület működhet, amelynek tagjai ugyanazon vagy rokon foglalkozási vagy alkalmazási körhöz, avagy valamely törvénnyel vagy egyéb törvényes rendelkezéssel létesített vagy elismert szervezethez tartoznak vagy mindezeknek hozzátartozói. 8. §. (1) Az alapszabályokban meg kell határozni a biztosított tagok legkisebb létszámát. Várományfedezeti rendszer alapján működő egyesületek biztosított tagjainak száma száznál kevesebb nem lehet. (2) A pénzügyminiszter megállapíthatja a biztosított tagok legnagyobb létszámát, amelyen felül az egyesület biztosított tagot fel nem vehet. Az ilyen korlátozást a pénzügyminiszter rendeletére az alapszabályokba fel kell venni. (3) Ha az egyesület biztosított tagjainak száma az alapszabályokban meghatározott létszám alá csökken és az egyesület biztosított tagjainak számát a pénzügyminiszter által megszabott határidő alatt ki nem egészíti s a csökkent létszámmal az egyesület a pénzügyminiszter megállapítása szerint eredményes működést nem fejthet ki, az egyesület felszámolását kell elrendelni. (4) Ha az egyesület biztosított tagjainak száma az alapszabályokban meghatározott legmagasabb létszámot tartósan meghaladja s a pénzügyminiszter megállapítása szerint ezzel a nagy létszámmal való működés az egyesület céljával vagy a közérdekkel nem egyeztethető össze és az alapszabályszerű létszámra visszatérés érdekében a célravezető intézkedéseket a pénzügyminiszter által megszabott határidőben az egyesület nem teszi meg, a pénzügyminiszter az egyesület felszámolását rendelheti el.