Képviselőházi irományok, 1939. VIII. kötet • 608-720., IX-X. sz.

Irományszámok - 1939-652. Törvényjavaslat a tartási ügyekben keletkezett bírósági és gyámhatósági határozatok, egyességek és egyéb végrehajtható okiratok kölcsönös elismerése és végrehajtása tárgyában Bécsben, 1941. évi november hó 28. napján aláírt magyar-német egyezmény becikkelyezéséről

652. szám. 3# bírósághoz, illetőleg a német Landgericht vagy Amtsgericht (zárójegyzőkönyv I.. 2. pontja) elnökéhez, a jogosítottnak azonban módjában áll kérelmét az annak elintézésére hivatott bíróságnál közvetlenül is előterjeszteni. Ilyen lehetőséget a már többször említett hágai polgári jogsegély egyezmény 18. cikkének utolsó bekezdése is tartalmaz, ha arra nézve az érdekelt szerződő államok között külön megállapodás jön létre. Az ilyen közvetlenül előterjesztett kérelem nincsen ugyan összhangban az 1912 : LIV. t.-c. 36. §-ának azzal a rendelkezésével, amely szerint külföldi végrehajtható közokirat alapján a végrehajtás elrendelésének kérdésében a magyar bíróság a külföldi bíróság megkeresésére határoz, ezt azonban a visszacsatolt területekre vonatkozó jogszabályoknak a gyakorlatban már bevált rendelkezéseihez hasonló szabállyal (pl. 5.480/1941. M. E. számú rendelet 48. §-a) könynyen át lehet hidalni, s erre már az 1912 : LIV. t.-c. 36. §-ának utolsó bekezdése is módot ad. A végrehajtásnak hivatalból, vagy a végrehajtató közbenjöttével (1912 : VII. t.-c. 26. §-a) való foganatosítására tekintettel szükséges rendelkezéseket a 8. cikk a különböző eshetőségekre figyelemmel s a felek méltányos érdekeinek megfelelően állapítja meg. A 7. és 8. cikk szabályozza azt a kérdést is, hogy a kérelemnek hogyan kell felszerelve lennie és annak mit kell tartalmaznia. A 9. cikk a végrehajtási kérelem esetleges hiányainak pótlásáról rendelkezik s lehetővé teszi azt, hogy a bíróság a végrehajtás elrendelése előtt a feleket meghallgathassa. A 10. cikk a határidő lejártához vagy más feltételhez kötött marasztalás esetében, vagy az adós, illetőleg a hitelező személyében beállott változás esetében követendő eljárást szabályozza. Eszerint ilyenkor a határozatot hozó bíróság vagy gyámhatóság joga szerint kell eldönteni azt a kérdést, hogy a végrehajthatóság kimondása mennyiben függ különös előfeltételek igazolásától, vagy hogy a határozat más javára vagy más ellen végrehajtható-e és ebből a célból milyen ténykörülményeket és hogyan kell igazolni. Ali. cikk a kötelezett fél által előterjeszthető ellenvetésekről rendelkezik s második bekezdésében kimondja, hogy a kötelezett fél — ha annak az államnak a polgára, amelynek területén a külföldi határozatot végre kell hajtani — a végrehajtási eljárásban olyan ellenvetésekkel is élhet, amelyek csak az ő hazai joga szerint érvényesíthetők. Ebben a cikkben természetesen csak olyan ellenvetésekről lehet szó, amelyek a már megállapított igényekkel szemben általában meg vannak engedve (pl. 1912 : LIV. t.-c. 38., 39. §-a). A 11. cikk mondja ki egyébként azt is, hogy amennyiben az egyezmény másként nem rendelkezik, a végrehajtási eljárásra annak az államnak szabályai irányadók, amelynek területén a végrehajtást foganatosítják. A 12. cikk a költségekről és a szegénységi jogról rendelkezik. E cikk második bekezdése szerint az egyik állam illetékes hatósága által megadott szegénységi jog kiterjed azokra a végrehajtási eljárási cselekményekre is, amelyeket a másik állam bíróságai foganatosítanak. Ez a rendelkezés tehát még messzebb menő könnyítéseket tartalmaz, mint a hágai polgári jogsegély egyezmény IV. fejezete és a 33.000/1941. I. M. számú rendelettel közzétett magyar-német polgári jogsegélyegyezmény 6. cikke, mert azok szerint az egyik államban megadott szegénységi jog nem terjed ki automatikusan a másik államban folyó eljárásra, hanem azt ott külön kell kérni. A szegénységi jognak ez az új szabályozása azonban — az egyezmény szerint — csakis a magyar és a német állampolgárokat megillető kedvezmény lesz, vagyis nem vonatkozik sem a szegénységi jogot nemzetközi viszonylatban rendező hágai