Képviselőházi irományok, 1939. VIII. kötet • 608-720., IX-X. sz.
Irományszámok - 1939-647. Törvényjavaslat a városi orvosokról, a községi orvosokról és a körorvosokról, valamint egyes egészségügyi rendelkezések módosításáról és kiegészítéséről
647. szám. 289 útján történvén, a csecsemőgondozás minden esetben közköltségen történik, mégpedig az e célra legjobban megfelelő állami gyermekmenhelyeken. Az (i) bekezdés megjelöli azokat a szerveket, amelyek a csecsemőt az intézkedésre jogosított hatóság rendelkezésének kiadása előtt is a gyermekmenhelybe ideiglenesen beutalhatják. Minthogy pedig a szóbanlévő rendelkezés a személyes szabadságot érinti, az 1940: VI. törvénycikkben lefektetett elvi elgondolásnak megfelelően annak hatályát arra az időre kellett korlátozni, amíg az anya fertőzőképessége, illetve annak gyanúja tényleg fennáll. Sem közegészségügyi, sem erkölcsi szempontok nem indokolják ugyanis a kény szerelkülönítés további fenntartását, ha az anya a fertőzőképesség, illetve annak gyanúja megszűnését az előírt módon igazolja. A,részletes eljárási szabályok kiadása rendeleti útra maradt. A (%) bekezdés biztosítani kívánja az anyának azt a legtermészetesebb jogát, hogy csecsemője elkülönítéséről maga gondoskodhassék. Abban a tekintetben, hogy ez az elkülönítés a csecsemő szempontjából kielégítőnek mutatkozik-e, a tiszti orvos megállapítása lesz döntő. A./s^ bekezdés a csecsemő fogalomkörét határozza meg az egészségvédelem körében történt szabályozáshoz hasonlóan. A 22. §-hoz. A hatósági fertőtlenítés kérdése — Budapest székesfőváros kivételével — mindezideig nem nyert a közegészségügyi kívánalmaknak megfelelő elrendezést. A 6000/1931. M. E. számú rendelet 15. §-a ezekről a feladatokról való gondoskodást a város, illetőleg a község hatáskörébe utalja. Elvileg tehát minden városnak és községnek önállóan kellene a fertőtlenítésről gondoskodnia, ami egyrészt a fertőtlenítő személyzet beállítását, másrészt pedig fertőtlenítőgép beszerzését és üzembentartását jelenti. Kétségtelen, hogy a kisebb közületek ezeknek a feladatoknak alig tudnak eleget tenni s így egyrészt az e célra alkalmazott szegődményes fertőtlenítők javadalmazása igen alacsony, másrészt pedig éppen a rosszul javadalmazott fertőtlenítők szakértelmének és munkakészségének hiánya folytán a nagy költséggel beszerzett fertőtlenítőgépek aránytalanul rövid idő alatt tönkremennek. Emellett a fertőtlenítőgépek kellő kihasználása sincs biztosítva, mert azt csak maga az illető közület használhatja s így a szomszédos közületek — amennyiben saját fertőtlenítőgéppel nem rendelkeznek — még járvány esetén sincsenek abban a helyzetben, hogy a szükséges fertőtlenítéseket a közegészségügyi kívánalmaknak megfelelően elláthassák. A visszacsatolt kárpátaljai területen került ez a kérdés elsőízben átfogó rendezés alá olyképpen, hogy járásonkint történt a fertőtlenítés személyi és dologi szükségleteiről gondoskodás. Minekutána ez az elrendezés az azóta eltelt idő tapasztalatai szerint a gyakorlati kívánalmaknak teljes mértékben megfelelt, az (i) bekezdés ugyancsak járásonkint, illetőleg városonkint központosítja a fertőtlenítés ellátását, mégpedig akként, hogy 50.000 lélekszámra legalább egy egészségör essék. Ennél nagyobb munkaterületet ugyanis egy egészségör megnyugtatóan ellátni nem képes. Számolva azonban a vármegyék teherbírásával, a tervezet a fokozatos kiépítés álláspontjára helyezkedik és így lehetővé teszi, hogy a kevéssé kedvező anyagi helyzetben levő vármegyék fertőtlenítőszervezetüket a költségek megosztásával hosszabb idő alatt teremthessék meg. A (2) bekezdés költségkímélési szempontból lehetővé kívánja tenni, hogy a kisebb megyei városok az egészségőri tennivalókat továbbra is azokkal az altisztekkel (szolgákkal) láttassák el, akik ebben a munkakörben eddig is tevékenykedtek. A feltétel'csupán az, hogy ezek az altisztek (szolgák) a szükséges képesítéssel rendelkezzenek, illetőleg, hogy azt megszerezzék. Amikor a korábbi »fertőtlenítő« elnevezés helyébe a tervezet az »egészségör« elnevezést iktatja, egyszersmind munkakörüket is lényegesen kiszélesbíteni kívánja. Lényegében az egészségőrök a jövőben az elsőfokú egészségügyi hatóság, illetőleg Képviselőházi iromány. 193«u_1944. ylll. kötőit. 37
