Képviselőházi irományok, 1939. VIII. kötet • 608-720., IX-X. sz.

Irományszámok - 1939-647. Törvényjavaslat a városi orvosokról, a községi orvosokról és a körorvosokról, valamint egyes egészségügyi rendelkezések módosításáról és kiegészítéséről

270 647. szám. pon át a gazda viseli, ha a cseléd a közkórházi ápolásbavétel napját megelőzően legalább tizenöt napon át a gazda, szolgálatában állott, feltéve, hogy a betegség a szolgálati idő alatt keletkezett vagy fejlődött ki. (2) A szolgálati idő tartamára való tekintet nélkül a gazda viseli a gazdasági cseléd közkórházi ápolási költségeit annak teljes gyógyulásáig, ha a megbetegedést szándékosan vagy gondatlanságból a gazda okozta. (3) A gazdát az ápolási költség a iegalacsonyabb ápolási díjosztály szerint terheli. (4) A legfeljebb két gazdasági cselédet alkalmazó gazda javára az 1907 : XLV. t.-c. 28. §-a alapján nyújtott háziápolásnak tizenöt napot meghaladó tartamát az (1) bekezdésben meghatározott harminc napi időbe be kell számítani ; egyébként a közkórházi ápolás idejébe a háziápolás időtartama nem számítható be. 14. §. A nyilvános betegápolási átalány terhére szegénybeteget csak a legalacsonyabb ápolási díjosztályon lehet ápolásba venni. 15. §. A kis- és nagyközségeket, valamint a megyei városokat a közgyógyszerellátással kapcsolatosan terhelő költségek fedezéséről a vármegye költségvetésében kell gondoskodni, a törvényhatósági jogú városok ezeket a kiadásokat saját költségvetésük keretében fedezik. A belügyminiszter a törvényhatóságok részére az ily címen felmerülő kiadások részbeni fedezésére a nyilvános betegápolási hozzájárulások terhére átalányt engedélyez, A közgyógyszerellátási költségek viselésének részletes szabályait a belügyminiszter rendelettel állapítja meg. 16. §• A belügyminiszter a kötelező betegségi biztosítás intézeteinél (1927. évi XXI. t.-c. 92. és 93. §-a) az orvosi alkalmazás előfeltételéül két évnél nem hosszabb tartamú kórházi vagy más közegészségügyi intézményben (1. §. (2) bekezdése) szerzett gyakorlat kinmtatását szabhatja meg. JSL Vegyes rendelkezések. 17. §. A belügyminiszter az Országos Közegészségügyi Intézetet megbízhatja azzal, hogy gyógyszerek (gyógy sz erkészítmények), gyógy tápszerek, az emberorvoslásban használatos szerobakteriológiai készítmények, fertőtlenítő és diagnosztikai készítmények, továbbá — az érdekelt miniszterek előzetes hozzájárulása alapján — kozmetikai szerek és sebészeti kötözőszerek forgalombahozatalát engedélyezze. 18. §. (1) A közkórházakban és a belügyminiszter által kijelölt egyéb gyógyintézetekben meghalt személy holttestét kórboncolás alá lehet venni. (2) Tudományegyetemi tanítás céljára át lehet adni a meghalt személy holttestét, ha : a) életében eltemettetéséről maga nem gondoskodott és b) olyan hozzátartozója sem jelentkezik, aki eltemettetéséről gondoskodnék vagy jelentkezik ugyan, de az átadáshoz hozzájárul. (3) Az (1) és (Ü) bekezdésekben foglalt rendelkezésekkel kapcsolatos részletes eljárási szabályokat a belügyminiszter a vallás- és közoktatásügyi miniszterrel egyetértve rendelettel állapítja meg. 19. §. A belügyminiszter rendelettel szabályozhatja, hogy milyen kivételes esetekben lehet emberi hullát vagy hullarészt külön hatósági engedély nélkül elszállítani. 20. §. A fertőző betegségek elleni védekezés során mindazokban a kérdésekben, amelyeket az 1876 : XIV. t.-c. 81. §-a a törvényhatóságnak hatáskörébe utal, a belügyminiszter közvetlenül is intézkedhetik és ezekkel kapcsolatban az ország egész területére vagy annak egy részére nézve — az érdekelt miniszterekkel egyetértve — elrendelheti az egész lakosságnak vagy a lakosság egy részének kötelező orvosi vizsgálatát, valamint a fertőzés terjesztése szempontjából gyanús személyeknek meghatározott foglalkozásoktól 2 \