Képviselőházi irományok, 1939. VIII. kötet • 608-720., IX-X. sz.
Irományszámok - 1939-610. A képviselőház mentelmi bizottságának jelentése gróf Esterházy Móric országgyűlési képviselő bejelentése mentelmi jogának megsértése tárgyában
610. szám. 7 a bizottság elnöke a m. kir. belügyminisztert felkérte arra, hogy az idézésnek a mentelmi jog szempontjából figyelembe veendő összes körülményeit hivatalosan vizsgáltassa meg és ennek eredményét a bizottsággal közölje. A m. kir. belügyminiszternek 128.060/1941— III. számú átirata a következő tényállást tartalmazza : 1940. évi május hó 10-én Nagyigmánd község elöljárósága ad 209/1940. szám alatt, 57 nagyigmándi lakos sértett által is aláírt, következő feljelentést intézte a gesztesi járás főszolgabírójához : »Nagyigmánd községet 1940. évi március hó 14-éről 15-re virradó éjjel a szendi és csépi érben felgyülemlett víz ismét elöntötte és csak a kellő vigyázat ós óvintézkedések megtétele tette lehetővé azt, hogy ismét olyan károsodások nem történtek, mint 1939. évi május havában. Megállapítást nyert, hogy bár a halastónak zsilipjei fel voltak húzva és a tóban nem volt víz, de a tózárógát zsilipj e be volt fagyva, úgyhogy a tó előtti vízgyűjtőben a víz annyira felgyülemlett, hogy alulírottak portáira bement és a kerítésben, melléképületeiben, szénában, szalmában károkat idézett elő. A zsilip kezelésével megbízott tócsősz, Merkl János csak amikor már nagy volt a veszély, akkor vágatott egy rést a töltés tetejére, amely csak a már túlemelkedett vizet tudta levezetni, de nem mentesítette az elöntött részeket. Minthogy a zsilipek nemkezelése miatt a községet már másodszor érte árvíz, kérjük a kihágási eljárás lefolytatását és ennek keretében annak a megállapítását, hogy a létesített vízművek állandóan veszélyeztetik Nagyigmánd községet.«. Az eljáró rendőri büntető bíró 1940 május hó 24-én felhívta Nagyigmánd község elöljáróságát az ügyben kihallgatandó érdektelen tanúk megnevezésére. Nagyigmánd község elöljárósága 1940. évi május hó 25-én jelentette, hogy az ügyben a legérdektelenebb és leghitelesebb tanúk a robbantást végző katonaság tagjai volnának, de megnevezte egyben a kihallgatni kért más tanúkat. 1940. évi szeptember hó 11-én Nagyigmánd község elöljárósága azt jelentette az eljáró rendőri büntető bírósághoz, hogy miután a tanúk és panaszosok legnagyobb része katonai szolgálatra behivatott, kéri az eljárás szüneteltetését. Az eljáró rendőri bíró a bejelentés alapján 1940. évi szeptember hó 12-én hozott végzésével az eljárást szüneteltette. 1941. évi január hó 16-án Nagyigmánd község elöljárósága jelentette, hogy a katonai szolgálatra behívott tanúk és panaszosok katonai szolgálatból leszereltek és a községbe visszatértek. Az eljáró rendőri büntető bíró a tárgyalás megtartása és a felek megidézése iránt a következő fogalmazású végzéssel intézkedett: »Benti kihágási ügy tárgyalási napjául 1941. évi május hó 24. napjának délelőtt 11 óráját tűzöm ki, mely időre idézendő terheltként gróf Esterházy Móric csákvári és gróf Eszterházy Eerencné tatatóvárosi lakos . . .«. Az ügyben a rendőri büntető bíró 1941. évi május hó 24-én tartott tárgyalást, mely tárgyaláson gróf Esterházy Móric terhelt képviseletében Kovács Miklós halászati intéző jelent meg, az ügyben érdemi védekezést adott elő, de a tárgyaláson az eljárás nem fejeződött be, mert bizonyítás kiegészítésére volt szükség. A hivatalos vizsgálat szerint is a rendőri büntető bíró eljárása szabálytalan volt egyrészt, mert a 65.000/1909. B. M. számú rendelet (Rbsz.) 16. §-ának rendelkezése értelmében az országgyűlés tagja ellen eljárást indítani vagy a megindított eljárást folytatni a mentelmi jognak felfüggesztése előtt nem szabad, másrészt, mert ha a vád tárgyává tett cselekmény esetleg meg is valósítja az 1885 : XXIII. t.-c. 185. §-ába ütköző kihágás tényálladékát, ez esetben is a cselekmény pénzbüntetéssel büntetendő és így a 65.000/1909. B. M. számú rendelet 109. §-ában foglaltakra tekintettel a mentelmi jog által biztosított védelemtől eltekintve sem volt helye a személyes megjelenés terhével való megidézésnek.
