Képviselőházi irományok, 1939. VIII. kötet • 608-720., IX-X. sz.

Irományszámok - 1939-645. Törvényjavaslat a zsidók mező- és erdőgazdasági ingatlanairól

645. szám. 181 A termelés folytonosságának biztosítását célozza az (s) bekezdésnek az a szabálya, hogy az ingatlant átmenetileg az átengedésre kötelezettnek is haszonbérbe lehet adni. A haszonbérlet feltételeit — mint haszonbérbeadó — a földmívelésügyi miniszter szabja meg. A dolog természetéből folyik, hogy ez a rendelkezés átmenetileg is csak ott és annyiban érvényesülhet, ahol és amennyiben a termelés folytonosságának biztosítása a rendelkezés alkalmazását indokolja. Az 1920: XXXVI. törvénycikk és az ezt kiegészítő és módosító jogszabályok alapján a múltban zsidónak is lehetett — különösen házhelyet — juttatni. E § utolsó bekezdése az ilyen ingatlanoknak keresztény kezekbe juttatásáról rendelkezik. Az ilyen ingatlan tekintetében átengedésre kötelezés helyett kimozdításnak van helye és a kimozdításra, valamint az újabb juttatásra a földbirtokrendezéssel kapcsolatos tennivalók ellátásáról szóló 1931 : XXXV. törvénycikk rendelkezései az irányadók. Ez a szabály azt jelenti, hogy a kimozdítás tekintetében elsőfokon a közigazgatási bizottság gazdasági albizottsága, másodfokon a földmívelésügyi miniszter jár el, a tovább juttatás tekintetében pedig az albizottság jogorvoslat kizárásával véglegesen dönt. A 16. §-hoz. Az 1939 : IV. törvénycikk vonatkozó rendelkezései nem jelölték meg kellő határozottsággal, hogy a törvény szempontjából mit kell mezőgazdasági ingatlannak tekinteni. Ezt a hiányt a törvény végrehajtásában kiadott 8.360/ 1939. M. E. számú rendelet részben pótolta, mégis a végrehajtás során állandó vita tárgya volt, hogy mi tekintendő mező- vagy erdőgazdasági ingatlannak, illetőleg mező- vagy erdőgazdasági ipari üzemnek. Erre tekintettel annál is inkább szükséges volt a javaslatba a kérdést tüzetesen szabályozó rendelkezést felvenni mert a javaslat a mező- és erdőgazdasági ingatlanok tekintetében bizonyos mér, tékben eltérő rendelkezéseket is tartalmaz. A 15. § (i) bekezdése kimondja, hogy a javaslat szempontjából mező- vagy erdőgazdasági ingatlanon érteni kell bármely ingatlant, kivéve a gyár-, bánya-, ipar- vagy fürdőtelep céljára szolgáló ingatlant, kivéve továbbá város belterületén fekvő ingatlant és kis- vagy nagyközség belterületén fekvő beépített olyan ingatlant, amely a tulajdonosnak saját ingatlanán folytatott mezőgazdasági üzeméhez nem tartozik. Azt az ingatlant, amelyen a gyáripari, illetőleg ipari teimelés folytán feldolgozandó mező- vagy erdőgazdasági nyersanyagot termelik, vagy a gyár-, bánya-, ipar- vagy fürdőtelepen alkalmazottak, vagy ellátást élvezők ellátására szükséges terményeket állítják elő és általában minden olyan ingatlant (ingatlanrészt), amelyen rendszeresen mezővagy erdőgazdasági tevékenységet folytatnak, mező- illetőleg erdőgazdasági ingatlannak kell tekinteni akkor is, ha gyár-, bánya-, ipar- vagy fürdőtelep üzeméhez tartozik, vagy város belterületén fekszik. Ipari munkáslakások építésére beigazoltan szükséges üzemi területeket — mint azt a 3. § (3) bekezdésénél kifejtettem — mező- vagy erdőgazdasági ingatlannak tekinteni akkor sem lehet, ha azon — rendeltetésszerű felhasználásukig — átmenetileg mező- vagy erdőgazdálkodást folytatnak is. A mezőgazdasági ipari üzem meghatározása tekintetében a § (2) bekezdése kimondja, hogy az 1884: XVII. t.-c. 183. ,§-a, annak a megállapításában pedig, hogy valamely ingatlant a város (község) belterületén kívül fekvőnek kell tekinteni, a földmívelésügyi miniszter határozata irányadó. Belterületen általában a község (város) földadókataszterében ilyennek feltüntetett ingatlant kell érteni. Ha a község (város) lakott területe, vagy valamely összefüggő település a község kataszteri térképén beltelekként feltüntetett határon túl terjed, az eset körülményeihez képest kell a kérdést elbírálni. Támpontul szolgálhat ilyen esetekben az 1937 : VI. törvénycikk értelmében készített rendezési terv, a területnek közművekkel való ellátottsága és az ingatlanokon létesített építmények rendeltetése.