Képviselőházi irományok, 1939. VIII. kötet • 608-720., IX-X. sz.
Irományszámok - 1939-609. A képviselőház mentelmi bizottságának jelentése Budinszky László országgyűlési képviselő bejelentése mentelmi jogának megsértése tárgyában
4 609. szám. beszélő bemondásra hivatkozva — az van, hogy Szálasi Ferencet és kíséretét beengedni sem Zagyvapálfalvára, sem Salgótarjánba nem szabad. Majd nevezett képviselő újra megkérte a főszolgabírót, hogy telefonon lépjen érintkezésbe a belügyminiszter úrral, mivel Szálasi Ferenc elment — képviselőtársával Zagyvapálfalván és Salgótarjánon keresztül akar menni. JiiSiv óra múlva a főszolgabíró visszaérkezve azt mondotta: Telefonáltam és az az utasítás, hogy, semmiféle képviselőnek sem szabad keresztülmenni Zagyvapálfalván és Salgótarjánon. A mentelmi bizottság elnöke a bizottságnak 1941. évi november hó 21. napján tartott ülésében hozott határozatából kifolyólag a m. kir. belügyminisztert felkérte a tényállás kivizsgálására és az eredménynek a bizottsággal való közlésére. A m. kir. belügyminiszternek 457.778/1941— VII. a. számú átirata a következőket tartalmazza: A gyülekezési jog korlátozása tárgyában az 1939. szeptember 1-én kiadott •8.120/1939. M. E. számú rendelet 1. §-a akként rendelkezik, hogy a politikai jellegű népgyűlések, felvonulások és más politikai összejövetelek tartása további intézkedésig tilos és azok megtartását — szükség esetén — karhatalommal is meg kell akadályozni. Azok a kül- és belpolitikai okok, amelyekre tekintettek a m. kir. kormány az 1939: II. t.-c. 149. §-ában nyert felhatalmazás alapján az említett rendeletet kiadta, fokozott mértékben fennállottak az 1941. évi június hó 27-én bekövetkezett szovjetorosz hadiállapot következtében. Szovjetoroszország ellen megindult háború, az ennek kapcsán szükségessé vált közbiztonsági (rendőri) intézkedések, továbbá a gazdasági év vége felé közeledtével megapadt élelmiszerkészletek folytán támadt izgatott közhangulatban különösén fontos volt az, hogy semmi néven nevezendő — még a legkisebb mérvű — tömegmegmozdulás se engedélyeztessék, mert abból kiszámíthatatlan fejlemények alakulhattak volna. Különös figyelemmel kellett lenni a nagyobb ipari és bányaközpontokkal rendelkező vidékeken, ahol részben a megszervezett munkásság gondolkodási módja, részben a még jobban előtérben álló élelmezési nehézségek a tömegek hangulatát amúgyis károsan befolyásolták. 1941. évi július hó 19-én a m. kir. belügyminiszter a salgótarjáni járás főszolgabírájától azt a jelentést kapta, hogy Szálasi Ferenc július hó 20-án (vasárnap) több országgyűlési képviselő és más személy kíséretében a salgótarjáni szénmedencében levő Zagyvapálfalva községbe készül pártpropaganda útra. Továbbá hogy a Nyüaskeresztes Párt ottani vezetői kívánják fogadni Szálasi Ferencet, a környék összes beszervezett nyilaskeresztespárti vagy egyébként a szenzációra éhes és látványosságokban szívesen résztvevő lakosságát — a becslések szerint többezer főnyi tömeget — összetoborozzák. A Nyilaskeresztes Párt helyi vezetősége kerékpáros küldöncöket indított az összes környékbeli, sőt a szomszédos szécsényi járás egyes községeiben levő szervezeteihez, hogy július 20-án délelőtt Szálasi Ferenc megérkezéséhez a Zagyvapálfalva községben felállított díszkapuhoz tömegek vonuljanak fel: Tekintettel arra, hogy a 8.120/1939. M. E. számú rendelet szerint az ilyen felvonulásokat karhatalommal is meg kell akadályozni, a m. kir. belügyminiszter utasította a salgótarjáni járás főszolgabíráját, hogy a rendelkezésre álló összes karhatalom igénybevételével a felvonulást, fogadtatást és ennek során feltétlenül kialakult tiltott gyűlést erélyesen, de a legtapintatosabban akadályozza meg. Ennek keresztülvitelére az látszott a legcélszerűbbnek, hogy a Budapest felől gépkocsin közeledő Szálasi Ferencet és kíséretét távoltartsák Zagyvapálfalva községtől, mert ezáltal elejét veszik annak, hogy bizonyos tömegek a karhatalom ellenére mégis összejönnek, a Nyilaskeresztes Párt vezetőjének, illetve képviselőjének jelenléte által okozott nemkívánatos izgalmak olyan helyzetet teremtenének,
