Képviselőházi irományok, 1939. VIII. kötet • 608-720., IX-X. sz.

Irományszámok - 1939-645. Törvényjavaslat a zsidók mező- és erdőgazdasági ingatlanairól

645. szám. 173 A kötvények zárolását ugyancsak gazdasági, közelebbről pénzügyi szempontok indokolják. Az állatállomány és holt felszerelés valójában mozgótőke jellegével bír, ezért indokolt a 7. § (2) bekezdésének a rendelkezése, amely szerint a mezőgazdasági ingatlannal együtt átvett állatállomány és holt felszerelés ellenértékét készpénzben kell kiegyenlíteni. Minthogy azonban az ezekért járó térítés is számottevő összeget jelent, amelynek a zsidók által való rohamos felhasználása közgazdaságilag ugyancsak káros lehetne, célszerű volt annak a kimondása, hogy ezeket az összegeket is zárolt számlára való befizetéssel kell kiegyenlíteni. Ez a megoldási mód abból a szempontból is kívánatos, mert ilyen módon a szóbanlevő összegek megfelelő ellenőrzés alákerülnek. Azt a hitelintézetet, amely a zárolt számlát kezeli, a pénzügyminiszter jelöli ki. Ugyancsak a pénzügyminiszternek ad felhatalmazást a javaslat arra is, hogy a zárolt számlán elhelyezett összegek kezelésének, feloldásának és kifizetésének szabályait megállapíthassa. A 7. § (3) bekezdése méltányosabb elbánást kíván biztosítani a térítés kifizetése tekintetében azok javára, akik — háborús érdemeikre tekintettel — az 1939 : IV. t.-c. 2. §-ának egyes rendelkezései alapján mentesültek a zsidókra vonatkozó rendelkezések hatálya alól. A méltányos elbánás azonban csak addig terjed, ameddig ezt egyfelől a Telepítési Alap teherbírása megengedi, másfelől pedig, amíg az átengedésre kötelezetteknek kifizetett térítés káros gazdasági következményekkel nem járhat. Jóllehet eddig csak szórványosan köteleztetett zsidó az 1939: IV. t.-c. 16. §-a alapján ingatlanainak tulajdonul átengedésére, mégis — az egységes elbírálás szempontjából is — szükséges volt a (±) bekezdésben felvenni olyan rendelkezést, amely szerint az ellenérték megállapítására, ületőleg kifizetésére irányadó új szabályok ezekre az esetekre is kiterjesztessenek. A 8. §-hoz. Az 1939: IV. t.-c, 16. §-a első bekezdésének utolsó mondatában foglaltak szerint átengedésre kötelezésnek van helye azokkal a tulajdonosokkal (tényleges birtokosokkal) szemben is, akik maguk ugyan semmilyen vonatkozásban sem tekinthetők zsidóknak, de mezőgazdasági ingatlanukat élők közötti vagy halál esetére szóló jogügylettel 1937. évi december hó 31. napja után és a második zsidótörvény hatálybalépése előtt, vagyis 1939. évi május hó 5. napja előtt ingatlanszerzési képességükben korlátozott zsidóktól vagy velük egy tekintet alá eső személyektől szerezték. Ezt a rendelkezést — meghatározott módosításokkal, illetőleg korlátozásokkal — a javaslat 3. §-ának (5) bekezdése is hatályban tartja. A3. § (ß) bekezdése pedig akként rendelkezik, hogy minden olyan ingatlanra és egyéb vagyontárgyra vonatkozóan, amely a második zsidótörvény hatálybalépésének napján (1939. évi május hó 5. napján) olyan személy tulajdonában volt, a£i az 1939 : IV. törvénycikknek a zsidókra vonatkozó földbirtokpolitikai rendelkezései alá esett — az ugyancsak megjelölt kivételektől eltekintve •— el lehet rendelni az átengedésre kötelezést abban az esetben is, ha a tulajdonjog időközben öröklés vagy bármely más jogcímen nemzsidóra szállott is át. A most ismertetett rendelkezések indokait a 3. § indokolásánál már részletesen kifejtettem. Ugyanitt kifejtettem azt is, hogy ezeknek az átengedésre kötelezéseknek a lehetősége csak igen szűk körre korlátozódik. A jelen § — abból az elvből kiindulva, hogy a javaslatban tervezett rendelkezések következtében a nemzsidókat ne érhesse károsodás — a 3. § (5) és (6) bekezdése értelmében átengedésre kijelölt ingatlanokért a nemzsidók részére — az 1936 : XXVII., illetőleg az 1940 : IV. törvénycikknek megfelelően — valóságos és teljes becsértéket állapít meg azzal a korlátozással azonban, hogy az ellenérték összege az átengedésre kötelezett által kifizetett vételár összegét nem haladhatja